2011. június 21., kedd

Pokoli kör 9. fejezet

Sziasztok!
Nem szeretném, ha félreértés lenne belőle. A múlt fejezetben, amit Bella Carlisleinak mesélt a halhatatlanságát illetően, az kamu volt. Bella nem félvámpír. Talán a halvány utalásokból ez nem volt világos. elnézéseteket kérem miatta. A jövőben pontosan ki fog derülni, hogy mi is kicsoda is ő.
puszi




9. fejezet

A bál

Egy száll törölközőben álltam gardróbomban, hajamból csöpögött a víz. A finom koppanások, ahogyan a cseppek a földre érkeztek szörnyen idegesítettek. Már 3 perce állok itt tanácstalanul. Ma van a karácsonyi jótékonysági bál az árvák részére. Egy óra múlva, pedig ott kell lennem. És még ki kell választanom a ruhát, meg kell csinálnom a hajam, a sminkem és meg kell írnom a beszédemet. Nekiálltam volna én előbb is, csak olyan sok dolgom volt az elmúlt hetekben. Hiszen végül Carlisleit vettem fel, mert ő volt a legjobb és, csak mert nekem kellemetlenséget okoz, még nem zárhatom ki a jelentkezők közül. Emiatt folyton idegeskedtem és a dolgaimat sem tudtam, úgy intézni, mint máskor. Így persze lemaradtam a munkával, ami egyre csak gyarapodott, hiszen a rossz idő, meg a karácsonyi sürgés forgás miatt a balesetek száma is nőtt. Meg a bált sem volt semmi megszervezni. És meg kellett venni az ajándékokat is. Nem, csak a gyerekeimnek, hanem az otthoni ismerőseinknek is, mivel a karácsonyt Forksban töltjük Jakkel és Emmával, na meg persze a barátokkal. Ami azt illeti, a gyerekek, már 4 nappal ezelőtt haza utaztak, csak hát nekem a munkám miatt még itt kellett maradnom, de ma hajnalban már én is utánuk megyek, hogy ha már a szentestét nem is tudtuk együtt tölteni, de akkor legalább már a karácsony reggeli ajándékbontásra otthon legyek. Így is Wade és Emett eléggé meg vannak rám haragudva. Mióta dolgozom, eléggé elhanyagolom őket, persze nem az zavarja őket, hogy velük nem foglalkozom, hanem az hogy Lottival is egyre kevesebbet. És igazuk van, úgyhogy, amint lejár az éves szerződésem a kórháznál, felmondok és keresek valami nyugis állást. Arra gondoltam, hogy talán hasznosítani fogom másik diplomám. Na, de ez most nem fontos. Csak az, hogy el fogok késni! Na lássuk! Túl rövid! Túl sexi! Túl egyszerű!Ez jó! –mondtam és ezt az ágyra dobtam, majd tovább kerestem. Rikító! Túl csinos! Ebben meg nem látszik az alakom! Ebben megfagynék! Ez csinos, viszont nincs hozzá cipőm. Ez elmegy. Ebben nem tudok megmozdulni. És nincs több. Ránéztem az ágyamon lévő három ruhára, amit elfogadhatónak találtam. Egy halványlila pántos, egy vajszínű, ami szintén pántos és egy cappucino színű pánt nélküli ruha volt rajta. Mind hosszú földig érő selyem. Egyszerű és szép darabok, ráadásul kényelmesek. De mondjuk, a pánt nélküli ruha nem hiszem, hogy előnyös volna. Túl sovány vagyok. Vállaim csontosak. Számomra egy pántos ruha előnyösebb, így pedig legyen a lila. A másik túlságosan konzervatív. A másik két ruhát visszaraktam, majd bementem a fürdőszobába, hogy megcsináljam a ruhámhoz illő sminket és, hogy beszárítsam a hajamat. Úgy döntöttem szabadon hagyom és begöndörítem. Más frizurához most úgy sincs idő.


***
Alice szemszöge

- Készen vagytok már? – kiáltott fel Edward a többieknek. Ő már vagy 1 órája öltönyében áll és az idegességtől fel-le járkál. Mióta megtudtuk, hogy Bella él és a városban van,ilyen állapotban van és folyton azon töpreng hogyan futhatna össze vele anélkül, hogy feltűnő lenne. Már jó sok mindent kipróbált, velünk együtt. Folyton a várost járja, eljön velünk vásárolni, beül éttermekbe és a lehető legtöbb információt gyűjti Belláról. Még arra is hajlandó volt, hogy randizzon a kórház egyik nővérével. Mondjuk nem eredménytelenül. Sok mindent megtudtunk róla. Például a külsejét nagyszerűen álcázta. Olyan pletykát indított el, hogy a volt férje plasztikai sebész volt és, hogy többször is átszabadta vele az arcát. Így magyarázza fiatal külsejét. Hivatalosan két idősebb fiát, csak örökbe fogadta. Megtudtuk, hogy 1 évvel ezelőtt költöztek ide és, hogy Bellának van egy kislánya is, aki most másfél éves. Pletykálnak róla, hogy volt még egy fia, aki balesetben meghalt és, hogy azért költöztek ide, hogy túllépjenek a gyászon. De ebben az információban nem vagyunk biztosak és szívből reméljük, hogy tényleg, csak pletyka. Egyébként mindenki szerint nagyszerű orvos és rengeteget törődik az ott lévő gyerekekkel. Mindegyikőjükkel személyes kapcsolatot alakít ki és úgy vigyáz rájuk, mintha a sajátjai lennének. Beszélget velük olyan dolgokról is, mint a halál, Isten, túlvilág. Carlislei szerint Bella jobb a legtöbb pszichológusnál is. Irigylem Carlisleit, hogy minden nap találkozhat vele. Én még, csak egyszer láttam, de akkor sem beszéltünk. A nővértől megtudtuk, hogy egy héten háromszor jár úszni. Úgyhogy bevetettük magunkat az uszodába és addig jártunk oda, míg össze nem futottunk. Korán reggel ment oda és már javában úszott, mire mi odaértünk. Egyrészes fürdőruhát viselt, de még így is átlátszottak bordái és néhány hege, ami kidudorodott a fürdőruha alól, meg persze volt pár a karján és a lábán is. Hosszú csík a nyakán, mintha elvágták volna a torkát, mellette harapásnyom. Karjai, lábai úgyszintén vékonyak és sebezhetőnek tűnnek. Teste hófehér, arca beesett. Szemében állandó fájdalom tükröződött, mely, csak nőtt mikor ránk nézett. Ellenben mozgása, fürge, erős és határozott, mégis kecses. Nyoma sincs benne bizonytalanságnak, ügyetlenségnek. Mikor meglátott minket elhagyta az uszodát, mégis büszkén felszegett fejjel ment el mellettünk. Nem úgy, mint aki menekül. Ma is találkozunk vele. Mi is elmegyünk a jótékonysági bálra, onnan pedig nem tud elmenekülni, sőt az illem úgy kívánja, hogy társalogjon velünk. Megköszönje a nagy adományt, amit az árváknak ajándékozunk. És talán akkor, majd meglátja rajtunk, a mérhetetlen bánatot, szemünkben az iránta érzett szeretetünket és talán akkor…..akkor visszafogad minket.


Illedelmesen mosolyogtunk minden sznobra és jól nevelt gyerekekként társalogtunk is velük. A bál már egy órája megkezdődött, Bella viszont még felénk sem pillantott. Tökéletesen mondta el köszöntő beszédét, azt, hogy mire használja az árvaház a pénzt és, hogy milyen nagy szükség volna több ilyen jó indulatú emberre, hogy segítsenek a rászorulóknak. Beszélt a gyerekek sorsáról és néhány olyan helyről ahol a gyerekek nem ilyen „szerencsések”.
Most körbe járja az asztalokat és mindenkivel társalog egy keveset. De hamarosan ide is el kell jutnia. Hisz a mi asztalunknál ül a polgármester, (persze nem véletlenül) őt pedig nem hagyhatja ki. A polgármester előtt pedig nem lehet velünk bunkó. Jajj! Olyan izgatott vagyok. Már attól is, hogy látom. Legszívesebben a nyakába ugranék és elhurcolnám vásárolni. Mondjuk talán most már könnyebb lenne. Szemmel láthatólag javult az ízlése, és a magas sarkúban is tökéletesen jár. Istenem! Milyen jó lenne! Elvinnénk magunkkal a kislányát is. Vennénk neki is jó sok mindent. Szinte látom magam előtt, milyen boldogok vagyunk. Még a fiúk sem bánják, hogy vásárolniuk kell, ők is nagyon örülnek és Jasper is nagyon-nagyon boldog. Edward pedig végre normális. És talán később még talán, talán újra összejönnének. Behunytam szemem és ezt is elképzeltem. Gondolatban elkezdtem tervezgetni az esküvőjüket. Jaj. Lotti lesz a koszorúslány. Őt olyannak képzelem, mint Bellát kicsiben. De ő szeret vásárolni. És Alice néninek szólít! Tanítgatnám táncolni és megfésülnénk Rosesal a haját és…
- Alice! Hagyd abba! –szólt rám szigorúan Edward, mire szám széle legörbült.
- Ezzel, csak magadnak ártasz. Így még nagyobbat fogsz csalódni.- mondta és szeme tele volt fájdalommal, de nem foglalkoztam vele.
- Elvetted tőlem! A legjobb barátnőmet! Most még az illúziójától is megfosztasz? - mondtam dühösen, mire Jasper csillapítóan megfogta a kezem és éreztem, ahogyan lenyugtat. Hálásan pillantottam rá, majd megkerestem Bellát és elkezdtem hallgatni, ahogyan beszél. Másabb volt a hangja, de nekem nagyon tetszett. Szívesen meghallgatnám, ahogyan énekel. Biztosan szokott. az anyukák szoktak énekelni a gyereküknek. Milyen jó volna egyszer látni és hallani közben. Nagyot sóhajtottam. Képzeletem megint lángra kapott. Akármennyire is rühellem, de Edwardnak igaza van. de attól még hülye.
- hallottam. –mondta, de nem sértődősen, inkább beletörődve, de nem válaszoltam neki, ugyanis Bella elindult felénk. Határozottan felénk. Szíve őrült tempóban vert, mint egy kalitkába zárt madár. Arca viszont teljesen nyugodt volt. Egy picit megrándult, mikor találkozott tekintetünk, de rögtön rendezte vonásait. Mindannyian néma csendben figyeltük, majd mikor asztalunk mellé ért felálltunk. Velünk együtt a polgármester is és mosolyogva kezet fogott Bellával.
- Mrs Coelho, csodálatos munkát végzett. A bál kiváló, és biztos vagyok benne, hogy adományból is rengeteg gyűlik össze. –mondta lelkesen a polgármester, miközben végig mustrálta Bellát, akit ez szemmel láthatólag nem zavart, ellentétben Edwarddal, aki megmerevedett mellettem.
- Örülök, hogy meg van elégedve, de a bálnak még nincs vége. Nehogy elkiabáljuk a dolgokat. Azonkívül az időjárás roppant aggasztó. –mondta, majd ránézett az ablakra. Odakint hóvihar tombolt.
- Ugyan már kedvesem. Cambridgeben ez teljesen átlagos. Itt igazi telek vannak még és legalább fehér karácsonyunk lesz. – mondta a polgármester.
- A társasággal is meg van elégedve? Eléggé szűkszavúnak ismertem meg dr. Cullent. –mondta bájos mosollyal arcán Bella, hangjából azonban kihallatszódott az él.
- Hát akkor nagyot tévedett. Jobb társaságba nem is kerülhettem volna. Ez a boldog családi hangulat felvillanyoz. Tényleg! Volt szerencséje már megismerni ezeket a bájos fiatalakot? –kérdezte
- Igen. Volt szerencsém. –mondta, gúnyosan megnyomva a szerencse szót. Közömbössége és gúnyolódása megriasztott. Teljesen más lett. Bella nem ilyen volt. Igaza van Edwardnak. Ez már sosem lesz ugyanaz, mivel azt a Bellát, akit szerettünk megölte az idő. Talán jobb is volna, ha nem próbálkoznánk. Nem keltenénk magunkban hamis reményeket. Mégis…
- Oh Bella.- suttogtam és nem hittem volna, hogy meghalja, de rám emelte csoki barna szemeit. Most nem volt olyan rideg. Szemében, talán szeretetet láttam a mérhetetlen fájdalom mellett? Nem tudom, csak egy pillanat volt. Talán, csak képzeletem játszik velem. Biztosan, hisz Bella sosem volt jó színész. De mégis, életem végéig bánni fogom, ha nem derítem ki.
- Bella. Úgy sajnálom. Én.. el kellett volna búcsúznom és nem kellett volna hallgatnom erre a marhára. Persze tudom ez nem mentség. Én is ugyanannyira hibás vagyok, de tudtuk, hogy túllépsz rajtunk és reméltük, hogy normális családod lesz. Nem gondoltuk, hogy Victoria ezt teszi veled. Sajnáljuk. –mondtam gyorsan, miközben ha tudtam volna biztosan sírtam volna. Szánakozva nézett rám, de nem felelt.
- Nekem most mennem kell. Hamarosan tálalva lesz a vacsora. Meg kell néznem minden rendben van-e. –mondta, majd ellibbent, ám még félúton sem volt a konyháig. Mikor hatalmas dörgéssel kísérve villám cikázott át az égen, majd rögtön kihunytak a fények. A teremben zsivaj tört ki, még néhány sikkantást is lehetett hallani, Bella hangja viszont mindenkiét túlharsogta, pedig nem volt különösebben hangos. Éles hangja mégis könnyedén szállta át levegőt, nyomára pedig mindenki néma lett.
- Őrizzék meg nyugalmukat. Csak pár perc türelmet kérek. –mondta, majd hallani lehetett, ahogyan elsiet a konyhába. 1 perc múlva minden itt lévő alkalmazott köztük a szakácsok és takarítók is gyertyákkal tértek vissza. Minden asztalra tettek egyet és meggyújtották azokat. Így a sötétségből, hamarosan kellemes gyertyás est támadt. Hallgatóztunk. Megkerestük Bella hangját. Telefonált. Ideges volt. Úgy tűnik a villám miatt szakadt el a vezeték az utcában, viszont míg nem lesz az idő jobb nem tudják megcsinálni. Aztán az alkalmazottakkal pörölt és a főnökkel. A házban lennie kellett volna tartalékgenerátornak, de az már rég elromlott. Most felhívta a szerelőket, akik először az időpont miatt nem akartak kimenni, de mikor Bella borsos árat ígért meggondolták magukat. Megkönnyebbülten és most már kedvesebben szólt az alkalmazottakhoz. Kiadta, hogy vigyék ki az előételt és már jött is volna kifele, csakhogy megszólalt a telefonja. A szerelő az. Közölte, hogy az utak járhatatlanok, és mivel most kevesebb alkalmazott van ügyeletben a hókotróknál, valószínű, hogy a város ezen részén reggelig nem lesz eltakarítva a hó. Hiszen először a belvárosban kezdik,mi pedig a város legszélén található kastélyból átalakított hotel báltermében vagyunk. Bella cifrát káromkodott, mire Emett jó hangosan felnevetett, mi is elmosolyodtunk, főleg mivel így reggelig van időnk meggyőzni Bellát, arról mennyire szeretjük. Csakhogy Bella koránt sem adta fel. Felhívta a hókotrókat is. Rengeteget kiabált az igazgatójukkal, próbálkozott vesztegetéssel, fenyegetéssel, könyörgéssel, de semmi. A főnökük vagy túlságosan erkölcsös volt, vagy pedig egyszerűen élvezte Bella szenvedését. A lényeg, hogy semmire sem ment. Közben itt már a főételt ettük. Sajnos nekünk is le kellett nyomnunk pár falatot, bár a polgármester egyedül is annyit evett, hogy nem igazán látszott, hogy nem vettük ki a részünk az ételből. Egyébként minden Isteni lehetett, mert mindenki jócskán dícsérte, annak ellenére is, hogy a hangulat kissé feszült volt. Bella megvárta, míg a desszert is elfogy és csak azután jött ki, hogy közölje a rossz hírt, illetve segítséget kérjen.
- A vihar tönkretette az utcában a vezetékeket, viszont, míg nem fordul jobbra az idő nem tudják megcsinálni, így pedig sajnos áram nélkül maradunk még egy jó darabig. Viszont nem ez a legrosszabb hír. Az utak járhatatlanok. A hókotrók pedig először a belvárosban csinálnak rendet, így eléggé valószínű, hogy csak reggelre fognak ezekhez az utakhoz érni-mondta Bella idegesen, mire mindenki egyszerre kezdett el beszélni, viszont nem voltak különösebbképpen idegesek. Biztos úgy gondolták nincs olyan probléma, amit a pénz nem oldana meg, bár hogy ha Bellára nem hallgatott az a tapló,akkor rájuk sem fog. Legalábbis remélem. Számtalan ember vette elő a telefonját és kezdett intézkedni, köztük a polgármester is. Sok mindenkit hívtak. Voltak, akik ismerősüket, akinek nagy kocsijában bíznak, voltak kik a tűzoltókat és voltak, akik ugyancsak a hókotróknál próbálkoztak. De mindenhol vészhelyzet volt, a tűzoltók ilyen ügyekkel nem foglalkoztak, a hókotróknál pedig már csak egy üzenetrögzítő volt halható. Úgy látszik, annyi hívást kaphattak már, hogy besokaltak. Viszont voltak olyan gazdagok is a társaságban, akinek otthon volt, ilyen kis mini hókotrója. Azok ébresztették az alkalmazottjaikat és iderendelték őket. Persze egy ilyen kisteljesítményű gép, mire ide kiér legalább 2 óra. És talán valamelyikünk kiszökhetne, hogy szabotálja őket, mikor már túl közel kerülnek.
- 2 óra múlva már járható lesz, annyira az út, hogy bejussunk a belvárosba. –mondta, az egyik bajuszos öreg úr tekintélyesen. Nagyon oda van magától.
- Hálásan köszönöm. Akkor addig élvezzük ki egymás társaságát. –mondta Bella, majd intett a zenekarnak, hogy kezdjenek el játszani. Mozarttól kezdték el a Kis éji zenét. Mindenki csendes beszélgetésbe kezdett. Bella is visszatért a társaságba. Most éppen egy öreg nénivel csevegett, azok macskáiról. A néninek kilenc volt és mindegyiknek elmesélte az élettörténetét. Bella viszont türelmesen végighallgatta, míg én szinte már a hajamat téptem, aztán a zenekar rákezdett a Kék Duna keringőre.
- Na végre valami! Komolyan ez a bál rém uncsi. – sóhajtott fel Rosalie, magával húzva Emettet. Elkezdtek keringőzni. A figyelem rájuk irányult. Rosalie gyönyörű kék ruhája,csak úgy suhant mögöttük. Esmeék és mi is csatlakoztunk hozzájuk. A csevegés erre már szinte teljesen megállt, minden szem ránk szegeződött. Megbűvölten néztek minket. Majd csatlakozott hozzánk egy öreg előkelő házaspár, erre mások is felbátorodtak és kedvet kaptak a tánchoz. A bálon ezek után végig, csak olyan zenéket játszottak, amire táncolni is lehet. A keringő után tangó következett. Edward felkérte Esmet táncolni, Carlislei pedig Bella felé vette az irányt és felkérte táncolni. Bella nem mondhatott nemet. A macskás nő asztalánál sok más ember is ült. Udvariatlanságnak vették volna és elkezdtek volna pletykálni. Így igent mondott és Carlisleial a tánc parkettra sétáltak. Elkezdtek táncolni. Bella gyönyörű volt és kecses. Csodálkozva figyeltem, olyannyira, hogy sikeresen ráléptem Jasper lábára.
- Elnézést. –mondtam, majd egy pillanatra ráemeltem tekintetem, természetesen nem haragudott. Észre sem vette. Ő is Belláékat nézte, tekintete csodálkozásról árulkodott, összehúzott szemöldöke pedig arról, hogy most éppen Bella érzéseit figyeli. Oh Istenem! Vajon mit érezhet? Ezt viszont, csak később tudhatom meg. Félő, hogy ha beszélnénk, Bella meghallaná, hiszen nem tudjuk mire képes.
- Bella! Szeretnénk beszélni veled! –suttogta Bella fülébe apu, tánc közben.
- Majd jövőre! –válaszolta Bella, majd elvállt Carlisleitól, mert vége lett a zenének. Kiment a teremből, be a konyhába, onnan pedig ki az udvarra. Nem érdekelt, hogy visszautasította Carlisleit. Fogtam magam és utána mentem, hisz muszáj vele beszélnem. Bementem a konyhába és mit sem törődtem az alkalmazottak kérdő tekintetével, Bella illatát követtem és kimentem a szabadba. Óvatosan becsuktam magam mögött az ajtót, majd elkezdtem Bellát keresni. Messze állt tőlem. Nekidőlt a hideg falnak, de látszólag cseppet sem zavarta, pedig idekint biztos lehetett -20 °C , ő pedig csak a báli ruhájában volt, egyik kezében cigaretta volt, míg a másikban a telefonja, ami éppen kicsengett. Halkan eltávolodtam tőle és bebújtam a kuka mögé. Attól nem látszom és ha a szélirány megváltozna, akkor sem érezné illatomat. Elnyomná a kukából áradó bűz.
- Halló. –szólt bele egy kedves női hang. Hallani lehetett, hogy éppen mosolyog. A háttérzajból nevetés hallatszott és csörömpölés. Bella megmerevedett,
- halló? Ki az?- kérdezett bele újra a kedves nő, mire Bella magához tért.
- Bella vagyok. Bella Shwan. –mondta rekedtes hangon, mire egy gyenge nyögés hangzott a vonal túlsó végéről.
- Adnád valamelyik közelben lévő gyerkőcöt? –kérdezte Bella
- Oh persze. Egyébként hogy vagy? Mindenkinek nagyon hiányzol a társaságból és én is szeretnélek megismerni. –mondta a nő félősen
- Megvagyok. –mondta Bella kurtán
- Oké, akkor holnap, majd találkozunk. Adom Emettet.. –mondta, majd lépések hallatszottak.
- Szia anyu! Na mizujs? –kérdezte egy srác. Én pedig teljesen ledöbbentem. Emettnek hívják az egyik fiát? Emettről nevezte el? Áááááááááááá!! Hisz ez nagyszerű! Emett odalesz a hírtől!
- Semmi különös, csak gondoltam felhívlak. Itt megöl az unalom. –mondta Bella egy keserű mosoly kíséretében.
- Na és hogy érzitek magatokat? –kérdezte, majd órájára pillantott.
- Nálatok ugye most 5 óra van?
- Igen. Körülbelül. Szuperül
- Most karácsonyfát díszítünk, meg a lányok sütit sütnek. Itt az egész falka. Király minden. Akkor ugye, mire jön a „Jézuska” itthon leszel? Hányra is kell kimennem érted a reptérre?
- Nem kell kijönnöd. F..
- Szóval már megint lemondod. Halljuk most éppen mi az indok? Várj, nem is akarom tudni. Elegem van a kifogásaidból. 1 éve nem voltál már itthon! Mindenkinek hiányzol! Azonkívül nem igaz, hogy nem akarod meglátogatni Davidet és a szüleidet. Nem is értelek! Nem tudom elhinni, hogy az egész, csak Emma miatt lenne, vagy apu miatt. És azt se mond, hogy David emléke olyan felkavaró! Hisz már másfél éve! Nem értelek! Egész évben nem csináltál mást, csak dolgoztál! Pedig te nem voltál ilyen. Tudtuk akkoriban is, hogy a korház második szerelmed, de akkor mindig csak második volt. Most már nem csinálsz semmi mást! Lottit is idegenek nevelik fel! Ha már nem foglalkozol vele, akkor már inkább rábízhatnád végre apura és Emmára. Náluk normálisan nőhetne fel. Barátok és család között. Még én is szívesebben lennék itt, mint ott. Úgyhogy rám ne is várj és neked sem kell jönnöd! Ne fáradj! Megszoktuk már a hiányod! –mondta, majd kinyomta. Bella lefagyva állt. Szeméből, csak úgy potyogtak a könnyek, de nem törődött vele. Újra tárcsázta a számot. Hamar felvették.
- Anya, ne.. –szólt bele egy másik férfi hang
- Add Emettet. –szakította félbe valószínűleg idősebbik fiát.
- Nem akar veled beszélni. –mondta,nagy soká
- Jól van. Csak annyit akartam, hogy azért nem kell kijönni elém, mert futni fogok. Itt hóvihar tombol. Elment az áram, az utak pedig járhatatlanok, úgyhogy mire vége a partinak bőven lekésem a járatom. A másik gép viszont későn indul, így gyorsabban ott vagyok, ha futok. Csak ennyit akartam. Ne haragudjatok. Holnap, majd találkozunk. Érezzétek jól magatokat és segítsetek a lányoknak a főzésben. Puszillak titeket. –mondta
- Anya! Várj! –mondta Emett –Sajnálom. Nem akartam.
- Igazad van. Nem kell bocsánatot kérni. Sose bánd, ha kimondod, mi szívedet nyomja. Most viszont mennem kell. Mérsékelten legyetek jók! –mondta Bella, majd lerakta és fejét kezébe temetve elkezdett zokogni. Bárcsak megvigasztalhatnám! Olyan jó lenne, de azzal mindent elrontanák. Biztos, csak még mérgesebb lenne. És talán jobb, ha ezzel most egyedül birkózik meg. Hiszen, ha jól vettem ki szavaikból, Bella elvesztette fiát és a férjével különváltak, most pedig férjének új barátnője van. Eléggé cikis helyzet. Nem irigylem Bellát. Így én sem mennék haza szívesen. Hirtelen kinyílt az ajtó. A konyhából hozták ki a szemetet. Bella felriadt, gyorsan letörölte könnyeit, majd felállt. A konyhás furcsán nézett rá.
- Segíthetek? –kérdezte
- Nem. Megvagyok. Illetve, elkentem a sminkem? –kérdezte, majd közelebb lépett az illetőhöz, hogy az jobban lássa arcát.
- Nem. Csodásan néz ki. De menjen be gyorsan. Nagyon hideg van, a végén még megbetegszik. –mondta a fiatal fiú kedvesen
- Köszönöm. –mondta Bella, majd besétált. Én megvártam, míg a srác bemegy, majd pár másodperc múlva én is követtem. A többiek az asztalunknál voltak. Érdeklődve figyeltek. Edward valószínűleg a gondolataimban kutathatott, mert nagyon elmélyülten nézett rám. Gyorsan végig pörgettem magamban a beszélgetést és amit láttam. Most elgondolkoztam a cigarettán is. Tényleg nagyon megváltozott, mint ahogy a fia Emett is mondta. Edward a hallottak miatt fájdalmasan nézett rám, mikor leültem mellé. A bál végéig, vagyis további két óráig nyugodtan ültünk a fenekünkön. Nem csináltunk galibát, táncoltunk és udvariasan beszélgettünk, Bellával viszont nem kezdeményeztünk beszélgetést. Aztán, mikor Bella az utolsó vendégtől is elköszönt, a pincérek pedig, már nekiláttak leszedni az asztalt, akkor odamentünk hozzá. Éppen a főnökkel tárgyalt. Most egyeztették a számlát, de mire odaértünk már ki is fizette, de nem nézett ránk. Csendesen pakolta iratait. Szíve gyors ritmusa azonban elárulta.
- Bella! Szeretnénk beszélni veled! –mondtam lágyan
- Tudjátok én mit szeretnék? –kérdezte, mikor az utolsó papírt is elrakta. –A családommal tölteni a karácsonyt. –mondta, majd elsétált mellettünk és a parkoló felé vette az útját. Utána siettünk.
- Bella, drágám! Kérlek! Csak pár percet szánj ránk! –kérlelte Esme, de ő még csak hátra sem fordult. Levette kabátját a fogasról, majd kisétált a még mindig cudar időbe. A kocsija felé vette az irányt.
- Ugyan Bella! Ezután a vacak est után, már úgyis mindegy, nem? –mondta bátyám mosolyogva, amit mondjuk nem csodáltam. elég viccesen nézhettünk ki, ahogyan loholtunk Bella után.
- Neked minden bizonnyal az. De nekem pont emiatt elegem van a kínos semmit mondó beszélgetésekből. –mondta, miközben kikereste pici retiküljéből az Escalade kulcsát.
- Bella! Büntess engem de rájuk ne haragudj! –mondta bátyám, miközben mellé lépett, megfogta vállát és finoman megfordította, hogy a szemébe tudjon nézni. Ezután minden szörnyen gyorsan történt, még vámpír szemmel nézve is, mivel én már csak azt vettem észre, hogy bátyám arccal a földön fekszik, Bella pedig hátán ül, miközben fél keze a tarkólyán van, míg másik kezével hátul a kezeit fogta össze. Bella mélyen ráhajolt, ajkát szorosan a füléhez rakta, arcát nem láttam tincseitől, de hangjából tisztán kihallatszott a düh.
- Ne kívánj ilyet, Edward. A végén csúnyán megjárhatod. –búgta Bella érzékien , ez a hang pedig tisztára az akció filmekben látott jelenetekre emlékeztet, érzéki volt, mégis fenyegető, mivel kihallatszott belőle a gyűlölet. Bella engedett szorításán és elvette kezét bátyámról, hogy felálljon, de úgy látszik nagy hiba volt. Edward kihasználta a helyzetet. Lábával villámgyorsan elgáncsolta, majd testével ránehezült Bellára, szorosan a földön tartva ezzel őt. Arcuk rémesen közel volt egymáshoz. Mindketten ziháltak. Bella ajkain halvány mosoly látszott.
- Most levettél a lábamról. –mondta Bella, mire Emett hangos nevetésbe kezdett
- Oh! Hogy ez már mennyire hiányzott! –mondta, miközben úgy csinált, mintha a könnyeit törölgetné, de persze hamar abbahagyta, mivel Rosetól kapott egy jó nagy taslit.
- Kérlek! Tudnod kell! Azt akarom, hogy tisztában légy vele. Tudom, hogy már semmin nem változtat, de talán pont ezért azt akarom, hogy ne úgy tekints a velem töltött időre, mint egy hazugságra, mert az volt hazugság, amit búcsúzáskor mondtam. Én mindig is nagyon szerettelek, és most is epekedem érted! Akkor is mindent, csak azért tettem, hogy boldog lehess, hogy legyenek gyerekeid, családod. És nem bántam meg. Csak másképp csináltam volna. Szörnyen sajnálom, hogy Victoria ezt tette veled. És jogod van hozzá, hogy megölhess, vagy kényed szerint megbüntess., hisz ezt a bajt én hoztam rád, de a családom ne büntesd az én ostobaságom miatt, így is rengeteget szenvedtek. A tőled távol töltött idő az egész család számára maga volt a pokol. Kérlek, mentsd ki őket onnan, mert ezt csakis te teheted meg! –mondta Edward és a szerelem és a bűntudat valóban, csak úgy áradt belőle. Szavaiból, szeméből, testéből. Erre pedig már Bella vonásai is ellágyultak. Felemelte fejét és finoman megcsókolta Edwardot.
- Ez járt nekem. A búcsúcsók. –mondta, mire Edward azon nyomban leszállt róla
- Menjünk. –mondta Edward, miközben fájdalmasan hátat fordított Bellának , majd elnyelte a sötétség. Én zokogásban törtem ki, térdeim felmondták a szolgálatot és a földön kötöttem volna ki ha Jasper nem kap el, de leráztam magamról kezeit. Bellára vetettem magam és szorosan magamhoz öleltem.
- Ne tedd ezt velem, Bella! Te vagy az egyetlen, az egyetlen barátnőm és tudom, hogy mekkora egy hülye voltam, de… -mondtam hisztérikusan, miközben zokogtam.
- Nekem is te voltál az egyetlen barátnőm, de mikor a legnagyobb szükségem lett volna rád te is eltűntél és még, csak el sem búcsúztál. Ezek után nem kérheted, kérhetitek, hogy minden legyen újra a régi! –mondta szomorúan, majd kibontakozott ölelésemből, beszállt az autóba és elhajtott.

5 megjegyzés:

  1. Ez is tök jó volt. Tökéletesen vezettél végig a fejezeten. De azért remélem egy-két fejezeten belül kiderül Bella titka. Nagyon várom már.
    Puszy Suzy

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Fúú, hogy Emett nem kapja be a f*szom! Mekkora egy tapló! Bassza meg, még neki áll följebb? :O Na azért mrá tudja merre hány méter...
    Amúúgy nagyon jó volt, siess, mert nagyon várom!
    Siess!
    Puszi

    VálaszTörlés
  3. Ámulok és bámulok :).....a napokban nem voltam itthon,tegnap felnéztem erre....egész este olvastalak.Mint,ahogy már többször írtam eszméletlenül írsz és a történet......szuper az egész.Nagyon várom a folytatást ,kíváncsi vagyok Bellára.
    köszi
    a.n

    VálaszTörlés
  4. Szia!

    Én most olvastam el ez eddigi összes részt és nagyon-nagyon tetszett!!
    Remélem hamarosan kiderül mi is valójában Bella mondjuk van tippem,de majd meglátjuk nem akarok hülyeséget mondani!!
    Szóval nagyon jó ez a történet és nagyon várom a frisset!!!

    üdv:Nenci

    VálaszTörlés
  5. Szia! Én most találtam az oldaladra és nagyon tetszik remélem hamarosan jön új :)

    VálaszTörlés