2011. április 20., szerda

17. fejezet


Bocsííííí, hogy csak most hozom. Sajnálom, de tényleg nem volt időm. Az is csoda, hogy ezt sikerült összehoznom. Mégsem, nem csoda, ugyanis eléggé összecsaptam. Sajnálom!

17. fejezet
Edward szemszög
Sikítani szeretnék. Ordítani az éjszakába. Szidni az egész életet. Mindent. Ès aztán halálért könyörögni….
De ezt nem tehetem meg, a gondolatára azonban szükségem van. A gondolatra, hogy megteszem. Ès szükségem van arra az elméletre is, hogy amit kívánok teljesül. Hogy megszűnik minden. Hogy nem vagyok én, és nincs senki. Hogy boldogan, bűntudat nélkül rogyok össze, egy olyan élettel a hátam mögött, amire büszke vagyok, amire mosolyogva emlékszem vissza. De persze, ha ilyen élet lenne mögöttem, akkor nem is volna szükség arra, hogy eltűnjek. Akkor boldogan nézhetnék az örökkévalóság elé, s nem meggyötörten, egy olyan ólmos súlyú fáradtsággal szívemben, amely alatt bármely pillanatban összerogyhatok.
A világ amiről álmodom nem létezik, s már nem is hiszem, hogy valaha létezni fog.

+++
- Edward! Tanya keres. –jött hugom mosolyogva kezében lóbálva legújabb mobiltelefonját. –Tudod igazán beszerezhetnél magadnak már egyet. Unom, hogy mindig az én telefonomon dumáltok. –mondta, de nem foglalkoztam most Alicel, csak kivettem kezéből az apró készüléket.
- Szia Tanya! –köszöntem és ajkam apró mosolyra húzódott. Tanya volt a legjobb barátom, aki öntött belém egy kicsi lelket. Az az ember, akinek bármit elmondhattam, és akinek el is mondtam. Tudott rólam mindent, és én is tudtam róla mindent. Egymás támaszai voltunk.
- Csao Edward! Tényleg vehetnél már egy telefont.
- Hagyj ezzel. Mond mi újság? Hogy sikerült a szombat esti randid? –kérdeztem
- Nagyszerűen! El se hiszed mi történt! -mondta lelkesen, én pedig a fejem csóváltam. Nagyon is el tudom képzelni mi történt….
- Tanya szeretlek, de a nemi életedbe kérlek, könyörgök többé ne vonj be! A múltkori is éppen eléggé sokkolt. – mondtam, de ö csak kiröhögött a telefonban.
- Attól mert még te nem csinálod. Más csinálhatja! S most különben sem erről van szó. Szombaton a diszkó után egy szűk sikátoron mentünk át, és hát éppen elkapott minket a szenvedély. Már éppen kezdtünk volna belemelegedni, amikor észrevettem, hogy kukkolnak. Egy férfi vámpír a homályból. Az embert azonnal elküldtem, aztán összehaverkodtam a pasival. –mondta, s hangja most nagyon magas és izgatott volt. –Olyan édes és jóképű és te jó ég a teste!
- Tanya kérlek!
- Jól van na! Tiberiusnak hívják, 150 éves, előkelő származású és félig vega. Azért csak félig, mert már 50 éve állatokon él, de nehezen tud uralkodni magán, így néha történnek balesetek vele. De nem is ez a lényeg. Hanem hogy tökre passzolunk. Még csak 3 napja ismerem, de úgy tűnik, hogy meg fogjuk próbálni együtt. –mondta én pedig elmosolyodtam, és tiszta szívből örültem Tanya boldogságának.
- Ez csodás, de ne éld bele magad annyira. Mint mondtad, csak három napja ismered. Igyekezz nem rögtön fülig beleesni. – mondtam óvatosan, mert féltettem Tanyat. Mert kedves és jószívű. Igyekszik mindig segíteni, s magán viseli mások sorsát.
- Ne aggódj! Mint mondtam ö is úgy érzi, hogy én vagyok a kiválasztottja, úgyhogy le fogunk feküdni egymással. – mondta, s hangja várakozóan csengett, s biztosan.
- Tanya nem biztos, hogy öt neked teremtették. Ne éld bele magad.
- jaj persze. én is tudom. Ne aggódj. Ès most a másik jó hír. A számodra jó hír! –mondta, én pedig összeráncoltam a szemöldököm. Nem jutott hirtelen eszembe semmi, ami jó hírként szolgálna számomra.
- Tiberius is tehetséges. Képes befolyásolni az emlékeket. Vagyis hát kitörölni bizonyos dolgokat, vagy megváltoztatni őket. –mondta, majd tartott egy kis hatásszünetet. Talán azt várta, hogy örvendezni kezdjek, vagy nem is tudom.
- Edward. Ez azt jelenti, hogy elmegy hozzátok. Kitörli Bella fejéből a csúnya emlékeket, s elülteti a gondolatot, hogy Victor 100% -san a te fiad. ès minden probléma meg van oldva. Bella nem lesz többé szomorú, boldog lesz, s szeretni fogja ezt az életet, s téged. –mondta, s szavait bár megértettem, nem hittem hogy lehetséges volna, hogy a dolgok ilyen könnyedén megoldódjanak.
- Tanya. Bella nem fogja megengedni, hogy turkáljanak a fejében és bármit is megváltoztassanak benne, de ha még meg is engedné, még akkor sem volna lehetséges. Ott voltál és hallottad te is, mit mondott a tehetségéről Eleazar. Mentális pajzs védi elméjét, ami nagyon erős, és talán egy kis gyakorlással még erősebbé lenne fejleszthető. Ezt igazolja az is, hogy a családban egyikünk képessége sem működik rajta. Még Alice sem látja. –mondtam csüggedten
- nem. nem Edward. Nagyon tévedsz. Eleazar azt is mondta, hogy ezt a pajzsot irányítani tudná. Kitolni másokra, és teljesen ellökni magától. Eleazar azt is megkockáztatta, hogy talán pár évtized múlva még fizikális pajzsot is létre tudna hozni. Vagyis. Bella, ha akarná el tudná lökni magától a pajzsot, akkor pedig Tiberius ki tudná törölni a gonosz emléket. –mondta Tanya, s hangjából büszkeség hangzott ki. – Figyelj. Bella bele fog menni a dologba. Ö szenved ettől az egésztől a legjobban. Akarni fogja, hogy elmúljon a szenvedése. Akarni fogja már csak azért is, amilyen önzetlen. Fáj neki, hogy szenvedsz, fáj neki, hogy nem tud megadni nektek mindent. Fáj neki, és tenni akar ellene. –mondta, de nem kezdtem el reménykedni. Nem hittem benne, hogy jobb lehet, hogy elmúlhat ez az egész rémálom. De azért felálltam, s bella szobája felé vettem az irányt. Erről neki kell döntenie.
Bella szemszög
napokkal késöbb

Ösztönnek hívják azt az alapvető tudást, amitől a gyermek szopni kezd, amitől sír, ha baja van, amitől az állatok elfutnak a vámpírok elöl, s amitől az emberek megijednek tőlünk. Nincs rá magyarázatuk. Èrzik. Tudják. Èn most azt tudtam, ölnöm kell. Nem volt rá miért, csak tudtam. Az sem számított, hogy ki van előttem. Csak küzdöttem, mert ezt éreztem.
Csitító hangok, fojtogató kezek, ismerős arcok. Mind vörösben. Nem fogtam fel kik ők, ki vagyok én. Csak azt tudtam akadályoznak…ami rossz.
Felbődültem, mozogni akartam, de nem volt porcikám amire ne nehezedett volna teher. Sikolyom átszakította az eget, s mintha felrobbantam volna, megdördült az ég, a testem. Fehér fény, tépázó szél, meglepett sikolyok, puffanás, aztán csend.
A levegő vibrált, testem szabad volt, sokkal könnyebb, mint előtte bármikor. A vörös köd elszállt és valami más is. Mintha fejemben eddig mázsás súly lett volna, mintha agyam eddig satu között lett volna, amit eddig nem éreztem, mert túlságosan is megszokott volt. Végtagjaimat sem húzta le semmi. De ez nem az a külső erő volt, a szorító kezek. Alapjában lettem könnyebb, mintha a föld felett lebegnék, mintha nem is én lennék. S közben agyamat valami furcsa melegség öntötte el. Olyan volt, mintha már nem lennék egyedül. S az emlékeim pörögni kezdtek előttem. Magam előtt láttam egész gyerekkoromat, minden percet edwardal, s a szörnyű pillanatot is aroval. S itt mintha megállt volna a film. Majd a gondolat homályosodni kezdett, s ezzel egy időben hatalmas fájdalom söpört rajtam végig. Mintha kitépnének egy szeletet a fejemből. Szörnyűség. Legyen már vége. De a fájdalom nem múlt, s mintha egy örökkévalóság lett volna, de aztán mint mindennek, ennek is vége szakadt egyszer, és én ernyedten estem le a földre. De az már nem én voltam. A fájdalom el múlt ugyan, de én furcsán hiányosan maradtam ott. Nem értettem mi történt. Körülnéztem. Családom körülöttem hevert,egy megcsonkított erdőben, mely örült pusztítás nyomait viselte. Mintha csak egy tornádó söpört volna végig rajta.
- Úr Isten! Ùgy sajnálom! Jól vagytok? –álltam fel hirtelen mert eszembe jutott, hogy ellenük harcoltam, bár nem tudom miért. Nem is fontos. Megráztam a fejem, majd feléjük fordultam. èppen feltápászkodtak. Szerelmem aggódva nézett rám, s rögtön hozzám sietett, ám félúton beleütközött valamibe, s mintha abban a pillanatban erős szúrás hasított volna mellkasomba, egyidejűleg ö hátraesett.
- Jaj Istenem! Jól vagy? – siettem hozzá, majd aggódva guggoltam le mellé. Az előbbi erő, ami az előbb öt hátradöntötte, engem nem akadályozott, s a környékén sem látszott semmi, pedig idegesen forgattam szemem, veszély után kutatva.
- Kutya bajom. Mi volt ez? –kérdezte, miközben felállt, s kissé megigazította szétszaggatott, földes ingét.
- Fogalmam sincs. –mondtam, majd én is felálltam, de a mozdulat közben megszédültem. Testem ismét nehéz volt, s a súly hatalmas erővel nyomott lefelé. Edwardba kapaszkodtam, ám ö nem vette észre rosszullétem, csak bűntudatot, és félelmet látott viselkedésemben. Ahogyan én is az övében.
- Jaj, Bella. Ezért igazán ne marcangold magad. Vadásztunk, s te még nagyon fiatal vagy. Természetes, hogy nem tudtad kontrolálni az embervér utáni vágyadat, amikor az ösztöneidet szabadon engeded. Még Jaspernek, sőt nekünk sem könnyű. S a lényeg különben is az, hogy nem bántottunk senkit. –mondta, mire én csak bólintottam, s próbáltam legyűrni a fejembe hasító fájdalmat, amitől káprázni kezdett a szemem, s felkavarodott a gyomrom. Utoljára az volt ilyen, amikor..mi is volt ilyen? A fájdalom ismerős, de nem tudom hova tenni. Biztos emberként éltem meg ilyesmit, és azért nem emlékezem. De legalább az világos, hogy az embervér utáni vágytól kattantam be.
- Igen, Bella. ne is törődj vele, legalább bunyóztunk egy jót. –mondta vigyorogva Emett, miközben éppen leporolta Rose fenekét.
- Francokat! tönkrement a kedvenc melegítőm. –nyafogott Alice, bár szeme aggódásról árulkodott és valami másról is. Vizslatva nézett rám. ám én nem foglalkoztam vele. Görcsösen próbáltam szabadulni a fájdalomtól, a tehertől, mi nehezedett rám, az állandó szúrásoktól. Nem ment, és én a fájdalomtól öklendezni kezdtem a vörös vért.
Valaki felsikított, majd mindenki egyszerre kezdett el beszélni. Nem foglalkoztam velük, sem segítő kezeikkel. èrintésük nem volt nyugtató, közellétük vigasztaló. Nem vágytam közéjük. Hát véres számat megtörölve, fejemet szorongatva álltam fel, majd egy másodperc múlva már az erdő sürüje között futottam, távol családom aggódó tekintete elöl. S a teher minden lépéssel könnyebb lett, míg végül elviselhetőre csökkent.

2011. április 5., kedd

Hír

Sziasztok!

Sajnálom, de az áprilisom katasztrofális lesz. Komolyan. Kész csoda lesz, ha túlélem! Egy csomó dolgozat, ráadásul 7.-én jön Németországból hozzám egy német lány a cserediák program keretében. 10 napra. Mellette ugyanúgy kell tanulnom az iskolára, pedig a délutánnyaimat programok teszik zsúfoltá, és napokat is hiányozni fogok, ugyanis megyünk teljes napos kirándulásokra is. Húsvétkor pedig itt lesz az egész rokonság. Ráadásul a szüleim éttermében is be kell segítenem, mivel most lesz a ballagás, meg rengeteg szülinapi party, meg egy esküvő, és ott meg dolgoznom kell. Szóval fogalmam sincs mikor hozom a frisset. Jó esetben húsvét előtt TALÁN sikerül összehoznom, de biztosat nem mondok.
Sajnálom!
puszi Ízisz