2011. március 16., szerda

14. fejezet Kis Csoda


Sziasztok!
Remélem ti többet pihentetek a hétvégén, mint én. Összesen ha aludtam hat órát:P De nem baj!
A fejezet elkészült. Bár ezzel most nem csekély aggályom van. Mert ugye, most kerül sor a szülésre.....
És minthogy én 15 éves vagyok, nem láttam sok szülést, nem is tudok sokat a dologról. Nézzétek el nekem, ha valami szörnyű tévedést követek el a lefolyásával kapcsolatban, vagy ha nem sikerül visszadnom a szülés fájdalmát és gyönyörűségét!
puszi:)



14. fejezet

Gyengén feküdtem az ágyban. Hasam helyén magasan kipúposodott az ágy. Nem is láttam előre tőle semmit. Mégsem akartam felülni, úgy jobban fájt. A többiek körülöttem lézengtek, mindig itt voltak velem. Néha elment Jasper és Emett hogy hozzon nekem vért, de egyébként nem mozdultak mellőlem. Szépen be is rendezkedtek. Szobám már egyáltalán nem úgy nézett ki, mint az elején. Az összezúzott bútorok eltűntek, helyette karosszékek, egy ülőgarnitúra, kicsiny dohányzóasztal, s egy nagy íróasztal került, Rosalie pedig idehozta még a hatalmas álló tükrét. Na meg persze, a sarokba bekerült egy bölcső, pelenkázó, s egy szekrény a szükséges felszerelésekkel. Még Esme szerezte be őket, nem sokkal azután hogy megtudta „nagymama” lesz.
- Hoztunk neked medve vért! – mondta Emett a tőle megszokott öblös, erőteljes hangján. Összerezzentem tőle, jötte meglepetésszerűen ért. Nem hallottam, nem éreztem. A baba az utóbbi másfél hétben mondhatni többet követelt. Hiába ittam a vért, mindig éhes maradtam. Szemem állandó fekete lett, arcom beesett, s fáradt, érzékeim tompultak. Carlislei szerint ez normális, mivel újszülöttként több vérre volna szükségem, s ezért az elvonás tünetei rövid időn belül jelentkeztek nálam.
- Már azon aggódtunk, hogy mire megjövünk, már ki is pottyantod a porontyot. –lökte Emett a szokásos dumáját, mire edward rámorgott, de én csak elmosolyodtam.
- Attól tartok ez az egész nem megy ilyen gyorsan, Emett. Hallottál már a vajúdásról? -kérdeztem, miközben elvettem a fél literes poharat, s mohón inni kezdtem.
- De most komolyan! Elvileg tegnap kellett volna kibújnia a babának, vagy kirágnia magát vagy tudom is én. – sopánkodott Emett, miközben én hálásan visszaadtam a poharat. Örültem annak is, hogy várja a babát, hogy úgy tekint rá, mint unokaöccsére. Akartam, hogy előítéletek nélkül szeressék!
- Ez nem így megy Emett! Ez csak egy körülbelüli időpont. Bella terhessége ráadásul egyedi. Ès mint már mondtam minden bizonnyal a hagyományos módon fog világra jönni. Az ilyen terhességeknél általában az anya ember, és a baba valóban „át rágja „ magát az anya hasán, ezzel végleg megölve öt. De Bella már vámpír, és habár a baba erős, nem hiszem hogy képes volna ilyen módon világot látni. –mondta Carlislei és hangjából aggódás csendült.
- Majd jön, ha akar, és úgy ahogy akar.. Ezt úgy sem tudjuk befolyásolni. –mondta Rosalie kedvesen, miközben bátorítóan rám mosolygott.
- Na látod, Rose baby! Ebben nincs igazad! Ha jól tudom az embereknek vannak különböző technikáik. Teák, gyógyfüvek… na meg a maszturbálás és a szex! –mondta, mire kapott feleségétől egy taslit
- Köszönjük az értelmes hozzászólást! –mondta Esme fejcsóválva, de én elmosolyodtam.
- Nem baj, Emett! Èn melletted vagyok, és hálás vagyok hogy segíteni akarsz, meg is fogadom az ötletedet! –mondtam, majd elkezdtem kibújni az ágyból. Edward ijedten nézett rám, mire én játékosan rákacsintottam, de látva, hogy még jobban megijed elnevettem magam.
- Ne aggódj. Csak sétálni fogok. Ez is szerepel a praktikák között, ami azt illeti anya is ezt csinálta. A nővérem öt nappal potyázott. Anya már mindent kipróbált, de a végén a séta jött be. A park közepén folyt el a magzatvize. Anya mindig úgy mesélte, hogy apa már el se akarta hinni. De aztán mikor leesett neki, azt se tudta, hogy fiú-e vagy lány. Elfelejtette a mentősök számát, meg azt is, hogy ott szerepel a mobilja címjegyzékében, s mikor anya tárcsázta, azt se tudta hol vannak. Csak makogott össze vissza. Azt is anyunak kellett elintézni. Persze apa mindig tagadta az egészet, ö valahogy máképp emlékezett. –mondtam mosolyogva, mégis keserű, remegő hangon miközben belekapaszkodtam Edwardba, hogy segítsen felállni.
- Talán nem jó ötlet. Feküdj inkább vissza. –kezdte Edward, mikor meglátta, hogy a fájdalomtól grimaszba rándul az arcom. Ugyanakkor pillantása letévedt. Talán azt ellenőrizte, hogy nem folyt-e el a magzatvíz.
- Nem. Sétálni akarok. –mondtam, majd kérdőn Carlisleira néztem.
- Feküdj inkább vissza. –mondta hosszas gondolkodás után, majd Edward mellé lépett, s ketten szabályosan visszatuszkoltak az ágyba, persze csak finoman. Nem tiltakoztam, de nem is örültem. Nem tudtam mit akarok, nem tudtam mi a rosszabb. Akartam is hogy megszülessen a babám, meg nem is. Akartam, mert úgy éreztem megörülök a bizonytalanságban, hogy nem tudom tényleg úgy fogom-e szeretni akkor is, ha benne látom Arot, mint most. Ugyanakkor másik részem húzta volna tovább az időt, ameddig csak lehetséges.
- Nem lesz semmi baj. Ne félj! –suttogta Edward, miközben végigsimított homlokomon, s nyomott egy puszit rá.
- Beraknál egy kis zenét? –kértem, hogy eltereljem a témát.
- Persze. –mondta, majd felállt és az asztalhoz sétált. –Mit szeretnél? Debussyt vagy? –kérdezte, miközben visszafordult felém, de ijedt arckifejezésem láttán, egy másodperc alatt újra mellettem termett.
Lábam között valami nedves dolog folyt. Olyan volt, mintha bepisiltem volna.
- Nem kell többet várni. –motyogtam, mire Edward szeme elkerekedett, s a többiek is lefagytak, mintha valami megerősítést várnának.
- Elfojt a magzatvíz. –mondtam nyugodtan.
- Ez biztos? –kérdezte Edward síri hangon, miközben felemelte rólam a takarót, s saját szemével is megnézte a szép kis foltot a lepedőn.
- Mint látod, igen. –mondtam, majd vállába kapaszkodtam, hogy segítsen felállni, de ö helyette a karjába kapott, s elindult, hogy átvigyen az erre kialakított szobába.
- Nem. àllj meg. Nem! –mondtam hisztérikusan, mire ijedten megállt. -A fürdőbe! Fürödni akarok. –mondtam, mire furcsán nézett rám.
- Bella. Hidd el tiszta vagy. Ès Carlisleinak ez a dolga. Nem kell szégyenlősnek lenned. –mondta, de én csak türelmetlenül a fejemet ráztam.
- Úgy nézek ki mint aki mindjárt megszül? Lehet, hogy még órákon keresztül kell vajúdnom. Ès most már nem tűnik olyan vonzónak, hogy órákig senyvedjek feltornyozott lábakkal. Fürödni akarok, úgy mint két héttel ezelőtt. Akkor nyugodt voltam, nem is fájt annyira. Csak mi ketten. – mondtam, mire Edward könyörgően nézett Carlisleira, de Alice már meg is nyitotta a csapot a fürdőben. Elmosolyodtam, de az nyomban le is fagyott az arcomról. Az első fájás.
Edward ekkor nem tétovázott, a fürdőbe vitt, s becsukta mögöttünk az ajtót. Ez megnyugtatott. ìgy jobb volt, csak mi ketten, semmi Emett a hülye poénjaival, Alice az ideges pörgésével, vagy Japser a fájdalmas tekintetével. Csak mi hárman.
Edward egyenesen belerakott a kádba, bár abban még csak kicsi víz volt. A fehér hálóinget sem vette le rólam. Ö is csak a pulcsiját kapta le magáról, s úgy ült be mögém, farmerban, s pólóban. Àtkarolt, s finoman masszírozni kezdte a hasamat és a hátamat, miközben én igyekeztem helyesen szuszogni, hátha attól jobb lesz. Aztán jobb lett. S én Edwardnak dőltem. Komor arcát látva, halott szívem jobban kezdett fájni, mint előbb hasam.
- ùgy sajnálom, Edward. – mondtam halkan, mire arca megenyhült, arany szemeivel szerelmesen nézett rám.
- Ugyan mit? Butus, Bella! Nem tehetsz semmiről. èn vagyok a hibás, nekem kell vigyáznom rád, és én újra és újra elbukom. Annyit kell szenvedned gyengeségem miatt. Bocsáss meg, kérlek!
- Nem védhetsz meg mindig mindentől. Hidd el, ennek így kellett lennie. Nagyon szeretlek!
- èn is szeretlek téged! –mondta, majd finoman megcsókolt, én pedig hevesen tapadtam ajkára. Szükségem volt rá, ölelő karjára, erős testére. Nélküle elvesznék.
Újra fájdalom hasított belém, elszakadtam ajkától, fejem vállába fúrtam, kezem hasamra fontam, s a fájdalomtól felüvöltöttem. Ö végig simított arcomon, s közben szuszogni kezdett, engem is erre ösztökélve, s én szuszogtam…..
- Edward! Àt kell vinni a másik szobába! –mondta Carlislei túlharsogva az én üvöltésem, miközben hálóingem visszahajtotta a térdemre. Òrák óta ment ez. Èn pedig minden perccel kimerültebb lettem.
- Már tíz centire kitágult. –mondta, miközben én ernyedten dőltem Edwardnak s igyekeztem erőt gyűjteni a következő fájásra.
- Jól van. –mondta, majd felállt vigyázva arra, hogy fél kézzel tartsa a hátamat. Majd átkarolt, és segített felállni, hogy aztán óvatosan a karjába vegyen, s egy másodperc alatt a másik szobában teremjen velem. Ott felfektetett a másik ágyra, de mielőtt még lábamat berakta volna abba az izébe, én ismét felordítottam, s szenvedve karoltam át hasamat, miközben dühösen szuszogtam együtt Edwardal. Már kurvára elegem volt ebből az egészből. Közben Esme is megjelent, és ö a hátamat kezdte el dörzsölni.
- Kitartás szívem. Már nincs sok hátra. –mondta, miközben én fáradtan rogytam hátra. Szemeim lecsuktam. úgy éreztem, hogy olyan fáradt vagyok, hogy vámpír létemre simán el tudnék aludni. Közben nem is érzékeltem, hogy lábam Edward finoman belerakja abba az izébe. A kezéért nyúltam, s erősen szorítottam meg, miközben fogamat összeszorítva vártam a következő erősebb fájást.
- Oké, Bella! Már itt is van! Már látom. Amikor szólok nyomsz! Rendben? –kérdezte, de én válaszként csak felüvöltöttem. Megszorítottam Edward kezét, s minden maradék erőmet összeszedve nyomtam.
- Basszus, farfekvéses! –káromkodott Carlislei, de én ezt csak fél füllel hallottam. Èrthetö módon mással voltam elfoglalva.
- Bella! Most nem szabad abbahagynod. Gyerünk, Bella! – bíztatott Carlislei, de én magamtól is éreztem, hogy mit kell tennem. Nyomni! Pedig ùgy éreztem, hogy szétszakadok. Már pontosan tudtam mi a különbség a szülés és fájdalom között. Mégis nyomtam. Erősebben kapaszkodtam Edward jobbjába, mint eddig bármikor, másik kezem az ágy támláját markolta. Számat összeszorítottam, és beleadtam mindent. Végül éreztem, hogy kicsusszan belőlem a kisbabám, és ekkor babasírás töltötte be a szobát. Angyali, és erőteljes sírás. Fáradtan rogytam hátra, ugyanakkor halványan mosolyodtam. Kíváncsian néztem carlislei kezében a csupasz, nyálkás kisbabát, de sajnos csak a popsiját láttam. De számomra az is gyönyörü volt.
- Kislány? –kérdeztem, mire Edward egy csókot nyomott vizes hajamra, miközben a fülembe suttogott.
- Kisfiú. A mi kisfiúnk – mondta, majd bátorítóan megszorította a kezemet. èn belenéztem arany szemeibe, s ott nem láttam kétséget, gyűlöletet, vagy tanácstalanságot. Szeme lágy volt, szeretettől csillogott.
- Ügyes voltál, Bella! –mondta Esme kedvesen, miközben kezembe adta a fehér takaróba bugyolált kisbabámat. Gödröcskés arca pirospozsgás volt, ajka aprócska és vérvörös, orra pisze, szeme pedig kékebben csillogott, mint a legtisztább tenger, haja vörösen tapadt fejéhez.
- Viktor Darius Swan Cullen. –motyogtam, miközben finoman megpusziltam feje búbját. Bőre meleg volt, éreztem vére futását erei alatt, piciny szíve gyors és erőteljes dobogását. Gyönyörű baba, az én babám. A mi babánk.

9 megjegyzés:

  1. Szia!
    Na, így már is jobb :) Még mindig nem igazán szeretem a kiscsávót, de majd csak megszeretjük :D
    Nagyon jó volt, a neve is tök jó a gyereknek.
    siess
    Pusz

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Hát először is.:)
    Jó volt ez a rész.:)
    Ahhoz képest h. nem tudod h. mi történik pontosan, egész jól leírtad^^:)
    Am. az tök vicces (legalábbis szerintem) h. sima, normál szülés volt!:DxD:D
    Szerintem jó volt:D Várom a kövi részt!
    Jah! igen..:/ a neve honnan jött?:O
    Viktor? meg ráadásul Darius?:S
    Na mind1. Gondolom majd úgy is kiderül:)
    De azért kíváncsi vagyok, h. milyen lesz a kis pöttöm:D remélem jó baba lesz..és nem gonosz mint a biológiai apja:S

    Sok puszit és ihletet!:*

    VálaszTörlés
  3. Szia.
    Nagyon jól leírtad a szülést és nekem jobban is tetszett,hogy simán szült.És persze edward is mellette volt.hirtelen egy boldog családnak tünnek,de olyan fura,hogy a gyerek Aroé,de biztos nagyon aranyos lesz.Emmett beszólása tetszett és Edward ijedtsége is :)
    Szóval nagyon jó lett.Várjuk a folytatást.
    Le a kalappal előtted,hogy 15 évesen ilyen profin írsz.
    a.n

    VálaszTörlés
  4. jah és most is a fürdéses jelenet a kedvencem :)
    a.n

    VálaszTörlés
  5. Hali! Tetszett a feji, a szüléses jelenetben sem találtam kivetnivalót, bár én sem értek hozzá :D jó volt! Remélem ez pici baba jó gyerek lesz, nem pedig olyan mint Aró! Várom a kövit! Puszi:) Luci:)

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Nekem is tetszett és jól leírtad a szülést,kíváncsi lennék a kisfiúra nem raksz fel róla egy képet?
    De ezek szerint Edwardé a baba,mert vörös a haja.
    Várom a kövit.
    pux

    VálaszTörlés
  7. szia ez nagyszerű remélem
    bella megöli majd arot
    puszy

    VálaszTörlés
  8. szia:)
    Nos, én lennék a nyolcadik.. :D nagyon tetszett, várjuk a következőt:);)
    puszi, gratula-drakula ;)
    Andi

    VálaszTörlés
  9. Szia
    Akkor most kié a baba ha vörös a haja? Ugye Edward-é, mert Arónak fekete van Bellának meg barna haja.
    Nagyon tettszett és a neve is jó.
    puszi

    VálaszTörlés