2011. március 4., péntek

11. fejezet Élet&Halál


KOmihatár! A frissek időpontját mostatól a kommentár mennyiségéhez fogom kötni! A határ 8 komment! Amint megírjátok, én már rakom is fel a következő frisst, mivel sikerült kicsit előre dolgoznom! Csók és ne haragudjatok!

11. fejezet
Èlet&Halál
Nyugodt voltam. Elszántan álltam fel, s mindenre készen néztem az ajtót. Már nem aggódtam magam miatt. Eldöntöttem, ha kell, akkor feladok mindent, csak meg tudjam védeni szeretteimet. Megígértem Lukasnak. Megígértem, hogy vigyázok rá, nem engedem, hogy baja essen, s megfogadtam azt is, hogy mindent elkövetek apa boldogságáért. Nem engedem, hogy bajuk essen. Nem engedem, hogy akár ők, akár a Cullen család bűnhődjön makacsságom miatt. Ha eddig nem voltam kész viselni sorsom, mosthát igen!
Nem kopogtak. Az ajtó színpadiasan csapódott ki, majd fekete köpenyes alakok léptek be rajta, lassan.
- Carlislei drága barátom! –tárta ölelésre karját a legelső férfi. Sötét haja keretezte fehér bőrét, vörös szeme gonoszan csillogott, cseppnyi öröm sem volt benne, holott penge vékony ajkát mosolyra húzta. Carlislei viszonozta a köszönést, a mosolyt, s röviden megölelték egymást, közben pedig Aro két keze közé fogta Carlislei jobbját. Arca megdermedt, vörös szemeit becsukta, majd egy pillanat múlva kinyitotta szemeit, s rám emelte pillantását. Látványosan felmért tetőtől talpig, szemei sebhelyeimen megpihentek, majd szórakozottan nézett bele szemeimbe. Szilárdan álltam pillantását, s közben fejem kissé előrebillentettem köszönés képpen. Edward erősebben szorította meg kezemet.
- Jó látni, hogy végre te is megtaláltad életed értelmét. –nézett most Edwardra, majd kezet nyújtott neki, Edward nyugodtan csúsztatta bele kezét, hogy egy percre mindketten a múltba tekinthessenek vissza.Figyelmem most azonban a háttérben megbújó alakok kötötték le. 6 arctalan csuklyás. Mindannyian sötét színű köpenyt viseltek. Tudtam ez azt jelenti, hogy mind magas helyet töltenek be, a Volturi sorai között. Mind nagyon erősek, s tehetségük minden bizonnyal roppant hasznos, és félelmetes.
- Nagyon érdekes. –mondta Aro, miközben ajkát kissé megnyalta, s mohón nézett rám. Edward szeme elfeketedett.
- Gyertek beljebb. Üljetek le. –invitálta őket beljebb Esme idegesen, mire összerezzentem, de azért igyekeztem lábaimat időszerűen egymás elé helyezni, így valahogy eljutottam a kanapéig. Olyan bizarr, olyan rideg, erőltetett. Apszurdnak találtam, hogy leüljünk. Bármiféle normális emberi tevékenység, az csak színjáték. Felesleges.
- Na és hogy telt az elmúlt 30 év, Aro? –kérdezte carlislei miközben leültek. Arot körbefonták testőrei.
- Unalmasan Carlislei. Bár gyarapodtunk néhány tehetséggel.
- Addig jó, amíg unalmas. Reméljük nem kerül sor háborúra.
- Nem mindenki gondolja így. Igaz Felix? – kérdezte Aro nevetve, mire a legnagyobb csuklyás aprót bólintott.
- Na és Bella? Hogy tetszik világunk? –kérdezte Aro kissé számonkérö hangon.
- Keveset láttam még. De ez a család itt kedves és boldog. Szerencsésnek tudhatom magam, hogy ismerem őket, hogy egy nap hozzájuk hasonló lehetek.
- Szóval úgy tervezed? S ez az elhatározás mikor született meg benned? –kérdezte Aro keményen, de szemem se rebbent.
- Pár nappal azután, hogy elmondta mi is ö. Elveszettnek éreztem magam, úgy éreztem minden összetört bennem. Kóvályogtam az erdőben, nem tudtam hol a helyem. Beesteledett, s én eltévedtem, de Edward vigyázott rám. Ott volt velem. Nem gondolkodtam, mikor megláttam. Tudtam nem élhetek nélküle. Akkor már döntöttem. Vámpír leszek én is, az ö hitvese. –mondtam, mire Aro kérdőn nézett rám, majd kinyújtotta kezét.
- Nem bánod ugye, ha személyesen is átélem azt a romantikus éjszakát? Csakhogy ne essen félreértés. –felálltam, s bal kezemet kezébe csúsztattam. Mohón kapott utána, majd furcsán nézett rá. Szemét nem hunyta be, arcvonásai nem lettek simák. Nem látott semmit.
- Mily érdekes. Hát én is vaknak bizonyulok veled szemben?.. –kérdezte, de kezem továbbra is fogta - De mindennek van gyenge pontja. –mondta, majd jelentőségteljesen nézett három csuklyásra. Hallottam még, hogy Edward hátul felkiált, majd dulakodást. Hátra pillantottam saját testvérei Emett és Jasper fogták le Edwardot. S én hálás voltam nekik.
De aztán fejembe fájdalom hasított. Olyasfajta fájdalom melyet még nem tapasztaltam soha. Mintha kések hasítanának koponyámba, mintha bottal vernék, s szét akarnák hasítani. Összecsuklottam, kezem fejemre raktam. Aro továbbra is érintette bőrömet. Erősen szorított, ujjai bőrömbe vájtak.
- Ùgy látszik a pajzsa nem bír el sok terhelést. De még mindig nem látok semmit –hallottam meg Aro hangját, majd leguggolt hozzám. –ès úgy néz ki Alec képessége sem működik. –mondta Aro vad mohósággal szemében, miközben mélyen szemembe nézett. -S nem hiszem, hogy ezt a fájdalmat, te váltanád ki, Jane. de nem baj. Meglátjuk meddig bírja. Mert ugye látnom kell mindent, mielőtt még vámpírrá változtatnám, vagy megölném. Különben, hogy lehetnék biztos benne, hogy nem fecsegett. Remélem ezt megértitek. –mondta, miközben felállt, s erre Alice azon nyomban mellettem termett, s nyugtatólag simogatta fejem.
- Nem mondta el senkinek. Nincsenek emberi barátai. S Edward meglátta volna mások gondolataiban, hogyha bármit is mond. Feleslegesen csinálod ezt. – hallottam meg tompán Carlislei gondolatait
- Hagyd abba, Aro! Nem csinált semmit! –kiáltotta felbőszülten Edward, s én meg akartam nyugtatni, nem akartam, hogy ezt csinálja, mert még bántani fogják. De hiába erőlködtem. Túlságosan fájt, és nem tudtam magamból hangot kipréselni.
- Fegyelmezd magad edward. Ne feledd, az életetek össze van kötve. Ha pedig butaságot csinálsz, akkor sajnos meg kell ölesselek, és akkor vége a szeretett belládnak is. Ezt akarod? –kérdezte, s én nehezen, de a hang irányába fordítottam a fejem, s könyörgően néztem Edwardra. Abbahagyta a birkózást testvéreivel, s ernyedten rogyott le. Temérdek fájdalommal nézett rám. Könnycsepp gyűlt szememben. Mire remegve hajtottam arcom térdemre. Nem akartam látni meggyötört arcát, s azt sem akartam, hogy ö lásson engem. A fájdalom pedig egyre csak erősödött, már nem tudtam másra koncentrálni. Mindenem kitöltötte, és a hangoknak már nem is volt értelme. Nem tudom mennyi idő telt el így. Nekem végtelen hosszúnak tűnt, de aztán egyszer csak vége lett. Zihálva néztem fel. Testem verejtékben úszott, hajam arcomhoz tapadt. Azt hittem vége van, de mikor körülnéztem rémület töltött el. Edward és minden Cullen üres tekintettel meredt előre. Nem voltak maguknál. Szemük a semmibe meredt, testük ernyedten pihent a kanapén.
- Nem! –kiáltottam hisztérikusan, s közben esetlenül pattantam fel, s rohantam szerelmemhez, ám félútón hideg karok kulcsolódtak körém, én pedig mozdulni sem tudtam.
- Nincsen semmi bajuk. Nem öletem meg őket. Túlságosan tehetségesek, s egy napon még hasznomra lesznek. Téged sem foglak megölni, de ember sem maradhatsz. Vámpír leszel. – mondta, miközben kezei pólóm alá kalandoztak. –Szeretnék kipróbálni valamit. Talán, ha egyek leszünk láthatom a gondolataidat. Tudod ez kötelességem, meg kell győződnöm, hogy nem fecsegtél. Ne aggódj, most csak ketten vagyunk. Az örök kint, ezek pedig alusznak, másként biztosan meg kéne öletnem őket. Edward így is tombolt, mikor meglátta a gondolatot. –mondta, majd mámorosan felnevetett, én pedig holtra váltam. Undorodtam minden érintésétől. Felsikítottam, nem tudtam gondolkozni. A rémület kiölt bennem minden józan észt. Kapálózni kezdtem, de nem ért semmit. Durva mozdulattal fordított maga felé, s tépte le rólam ruháimat. Ö már meztelen volt. Teljesen magához vont, éreztem minden porcikáját. Keze szélsebesen kalandozott rajtam, s érintése nyomán fájdalom áradt szét bennem. Undorodtam. Felfordult a gyomrom. Szememből patakzottak a könnyek. Ott és akkor, úgy kívántam a halált mint még soha……
+++
Csak feküdtem a földön meggyalázva, szemem behunytam. Nem akartam látni az arcát, elégedett vigyorát. Bár ez nem ért semmit. Fejemben újra és újra átéltem az egészet. Nem tudtam szabadulni tőle.
- El se hiszed milyen szívesen magammal vinnélek Volterrába, de félő, hogy azután amit tettem nem fogadnál el uradnak. Csak a probléma lenne belőle. Talán meggondolatlan voltam. Na mindegy. Mostmár csak egy dolog van hátra. –súgta fülembe, majd csókot lehelt nyakamra. Nem tettem semmit. Csak feküdtem ott. S azért imádkoztam, hogy a vérem legyen túl csábító. Hogy ne hagyjon életben. Fogait húsomba vájta. Fájdalmat okozott, de nem adtam jelét. Hagytam, hogy szívja véremet, hogy megkapja ezt is. Szememből folytak a könnyek. Az utolsó csepp. Nem bántam. Ìgy is túl sok fojt már. Csak legyen vége. Àm elszakadt tőlem. S utoljára még rám emelte vörös szemeit. Rá néztem, s ebbe a nézésbe belesűrítettem minden undort, minden gyűlöletet. Majd szemem behunytam, és felsikítottam. ùgy éreztem, mintha ereimben sav folyna, olyan volt mintha égnék és még ezerszer rosszabb. Testem görcsbe rándult, ajkam újra és újra sikoly hagyta el. Vergődtem, körmöm kezembe vájtam, de jobb nem lett, csak rosszabb. Végül hiába sikítottam nem jött ki hang a torkomon, összezártam hát számat, ráharaptam nyelvemre, mígnem számban nem éreztem vérem sós ízét. àm ekkor hideg, de ismerős kezek vették kézbe görcsösen ökölbe szorított kezemet, s arany szemek kúsztak be látómezőmbe. Már nem voltam egyedül fájdalmammal. Itt voltak velem, itt maradtak egészen a végéig, amikor szívem dobbantott még egyet, az utolsót.
A gyötrelmek után, a fájdalom megszűnése furcsának tűnt. Megijedtem. S felfoghatatlanul gyorsan pattantam fel, s húzódtam be a sarokba. Az emlékek elöntöttek. A durva kezek, a hangja, minden.. Ijedten kémleltem körbe, vártam honnan jön a következő gyötrelem, a következő ütés. Nem láttam öt sehol. Csak megszeppent családomat. Szemükben rettegés ült. ök is félnek. Hol van Aro? Hol rejtőzik? El kell mennem innen. El kell bújni. Nem bánthat többé. Az ablak felé vetettem egy pillantást, majd villámgyorsan indultam el irányába. Nem voltam ura mozdulataimnak, lábaim mintha maguktól mentek volna, mintha nem is az enyémek lennének. Ki akartam ugrani rajta, s már meg is feszítettem izmaimat, ám ekkor erős kezek kulcsolódtak derekamra, s hideg újjak fonták körül csuklómat. Megbéklyóztak, pont ahogyan ö. Sikítottam, rúgkapáltam, rángattam kezem. De nem tudtam tenni semmit. Nem értem semmit. Gyenge voltam. s torkom is égni kezdett. Minden egyes sikoly, magában hordozta a felesleges levegő egy újabb kortyát, s a kínzó szomjúság érzését.
- Nem. Engedj. Engedj. Nem hagyom. Megöllek. –kiáltottam, de a hangok is másképp hangzottak. Minden más volt. Mit tett velem?
- Mit tett velem? Engedj! Visszajön. – sikítottam, s közben meg sem hallottam a nyugtató szavakat. Nem figyeltem rájuk. Továbbra is hevesen rúgkapáltam, de elszántságom egyre kisebb lett. keserűen ernyedtem el, s elkínzottan mondogattam továbbra is ugyanazt.
- Nem, Bella! Vége. Elment. Nem jön vissza. –nézett rám egy kicsi manó, miközben kisimította szememből hajam. Nem emlékeztem a nevére. Nem maradt bennem meg más, csak a keserű kín.
- Jasper, Emett! Engedjétek el. –mondta, mire a szorító karok lazábbá váltak, s mikor látták, hogy tényleg nem mozdulok, végleg eltűntek.
- Bella! Ùgy sajnáljuk! –ölelt meg finoman, óvatosan,s közben láttam, hogy mellettem a fiúk ugrásra készek. Hát tőlem félnek.
- Nem kell a sajnálatotok. –mondtam az egyetlen dolgot, amiben biztos voltam .
- Alice. – szólt figyelmeztetően az egyik fiú, Jasper. Igen. jaspernek hívják. S eszembe jutott, egy halvány kép, egy vidám délután, és egy gazdagon díszített sakktábla. Alice szurkolt nekem, s megsúgta, hogyan kell lépni. Azt hiszem. Nem tudom. Miért olyan ködös, miért olyan szaggatott. Azután mi történt? Nem tudom. Hogy kezdődött a borzalom? Lukas. Igen, ö a kisöcsém. Apa. Edward. Akkor én most vámpír vagyok. Lassan kezdett minden a helyére kerülni. S rémületem egyre csak nőtt.
- MI történt? Mindenki jól van? –kérdeztem félve, mire Alice kissé megnyugodott.
- Nem lett bántódása senkinek. Charlie, az öcséd és Cat jól vannak, ahogy mindenki más is. Viszont, sajnálom, de nem láttunk jobb megoldást……ùgy tudják, hogy autóbalesetben meghaltál két nappal ezelőtt. –mondta, mire hatalmas düh öntött el. Ha nem fognak le, valószínűleg megütöm Alicet.
- Nem volt jogotok hozzá! Játszhattunk volna színjátékot, vagy bármi mást. Charlienak csak most jöttek rendbe a dolgok. Nem lehet, hogy máris….Ráadásul pont én, ….miattam. –mondtam, s egyre jobban kezdtem gyűlölni. Minden az ö hibájuk. Azt mondták lehetek ember. Azt mondták nem lesz semmi baj. Azt mondák megvédenek. S közben annyiszor hazudtak, s én mindannyiszor megbocsájtottam nekik.
- Gyűlöllek titeket! Minden a ti hibátok. Hazudtatok nekem. Folyton hazudtok!, és én vakon megbíztam bennetek. Gyűlöllek. Mindent tönkre tetetek. Bárcsak sose találkoztunk volna. Bárcsak ne bíztam volna meg bennetek. –őrjöngtem, s közben már nem az volt a szándékom, hogy kiszabaduljak a kezek szorításából. Már azt akartam, hogy fájjon nekik, úgy ahogy nekem. Szemem, s elmém elborította a vörös köd. Bosszúért szomjaztam. Ölni akartam. Gyorsabban mozogtam, mint ők, és erősebb is voltam. Egy rúgással messze löktem Emettet, s egy óvatlan pillanatában, ujjaim Jasper nyaka köré szorultak. Kezem magasra emeltem, ujjaim begörbítettem. Darabokra akartam szaggatni. Àm valaki erősen oldalba rúgott, én pedig neki estem az ablaknak, ami kitört mögöttem,s én zuhantam, egy másodpercig éreztem a hajamba kapó szelet, a friss levegőt, majd nagy puffanással a hátamra estem. Vártam a fájdalmat, a törött bordák szúrását a tüdőmön, ám semmi bajom nem lett. Mégsem álltam fel. Dühöm, gyűlöletem, amilyen gyorsan jött olyan gyorsan szállt el. Helyébe az éhség került. A vágy egy csábos illat után, amit a szél hozott felém. Vér….

9 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon izgalmas a töri. Remélem mielőbb lesz friss.

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Hát te meg vagy huzatva! Csak ez az egy megoldás jut eszembe, mikor arra gondolok, hogy Aro + Bella... No de kérem! Ez mégis csak... Uh, még mindig hányingerem van. Ideje volt, hogy Bella vámpír legyen, viszont nem igazán értettem a "kifakadását". Hiszen tudta jól, hogy ha vámpír lesz, meg kell szakítania a kapcsolatát a családjával.
    Mindent össze vetve a fejezet eseménydús, izgalmas fejezet volt.
    Cukorkaa

    VálaszTörlés
  3. Szia! Hát ez a fejezet... huh... eseménydús volt. Szegény Bella... Ez... hát... huh.... még mindig sokk hatása alatt állak, nem tudok többet mondani...
    Várom a kövit:)
    Pussz: Lettina

    VálaszTörlés
  4. szia
    Nagyon jó lett, de kegyetlen vagy, hogy itt hagyod abba :D:D:D:D
    puszi

    VálaszTörlés
  5. AZT A MINDENIT!Hát... uhm, elég érdekes volt, bár egy kicsit erősnek éreztem Bella reakcióit, és Bella + Aro huh..... De közben a többiekkel mi lett? Alec? Várom a kövit, nagyon! Puszi:) Luci:)

    VálaszTörlés
  6. Szia! Nagyon tetszik a történet, most fedeztem fel. Remélem, Bella nem hagyja el Cullenéket majd. Persze őt is meg lehet érteni, szörnyű, ami vele történt. Bízom benne, hogy Aro megkapja majd a maga büntetését ezután a sorstól. Várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Nagyon jó volt.Aro egy szemét dög,hogy ezt tette Bellával,de neki pedig nem kellene Cullenéket gyűlölni azért mert nem tudtak rajta segíteni.
    Várom a kövit.
    pux
    Tündi

    VálaszTörlés
  8. Szia!

    Szupi a történeted, bár kicsit furcsáltam Aro viselkedését. Azért remélem nemsokára megbékél Bella a Cullenékkel.
    Várom a kövit...

    VálaszTörlés
  9. Szia!Érdekes a törid és nagyon egyedi,de nekem is tetszik!Én még nem gondoltam,hogy ilyen hamar és hirtelen lesz Bella vámpír.szegény Edward mit érezhet most,nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.

    VálaszTörlés