2011. március 6., vasárnap

12. fejezet


Azt hiszem nemsokára bajban leszek, ha mindig ilyen gyosan kapok ilyen sok kommentet:) De ahogy ígértem itt a friss! És előre is bocsiiiiiiii!

12. fejezet


Mindig volt velem valaki. Egy percre se hagytak magamra. Kiszámíthatatlannak minősültem, az emberek azt mondanák elmebajos, ám ez itt vámpírfalva, s itt csak elnézően azt mondják újszülött. Nem éreztem mást csak dühöt, és vágyat a vérre. Nem létezett más csak a bosszú és a vér. Így, ha rám jött az ötperc törtem zúztam, haraptam. Ès nem érdekelt, ha fájdalmat okozok, az sem érdekelt, ha nekem esik bajom. Mert nem volt lelkem, nem volt bűntudatom. Utáltam ezt, de nem tettem semmit, hogy megváltoztassam az állapotot. Könnyebb volt másra haragudni, mást okolni viselkedésemért, és főleg könnyebb volt bosszút forralni, mint szembenézni a történtekkel.
- Bella! Nincs kedved sakkozni? –kérdezte Jasper türelmesen, miután hosszú órákon keresztül figyeltem őket a sarokból.
- Eltaláltad. –mondtam foghegyről, majd ellöktem magam a faltól és az ablak felé vettem az irányt. Persze azon nyomban csikordult a fiuk alatt a szék, és Edward is elindult utánam halk léptekkel.
- Csak az ablakhoz megyek. Nem megyek ki. Csak kinézek. –mondtam lassan, tagoltan, miközben egész lényemből sütött az utálat. gyűlöltem, hogy mindenhová árnyékként követnek. Megfordultam, és felültem az ablakpárkányra, homlokomat nekidöntöttem az üvegnek és néztem a hegyvidékes vad tájat. Magasan fent voltunk a hegyekben, a legközelebbi város 50 mérföldnyire volt innen, a hegyen túl. A közelben nem volt senki, nem volt turista sem. Na meg persze áram, gáz és bármiféle civilizált dolog. A lényeg persze az, hogy hacsak nem hagynak messzire elkalandozni, úgy nem haraphatom át egy emberecskének a torkocskáját sem. HALELUJA!! ès még jó darabig leszünk itt. Pontosan még 11 hónapon keresztül, amíg nem leszek egy éves. Az egyetlen jó dolog itt, hogy a többiek is legalább annyira utálják mint én. Èljen a káröröm!
- Nem hiányzik Forks? A kisöcséd, vagy az apád? Nem szoktál rájuk gondolni? –kérdezte Edward,s az üvegben megláttam alakját. Nem fordultam felé, csak a tükörképét bámultam
- Csak arra a napra tudok gondolni. Arora és arra, amit tett velem. Meggyalázott, elvett mindent, ami fontos volt nekem. Meg fogom ölni. Nem nyugszom, míg meg nem látom ugyanazt a fájdalmat szemében, mint amit én is éreztem. Elveszek tőle mindent, s addig kínzom míg könyörögni nem fog haláláért. –mondtam hűvösen, miközben vérvörös szemeimet néztem a tükörben, és szép vonásaimat, amiket nem csúfított el heg, csak a harapás a nyakamon. Szórakozottan simítottam végig rajta.
- Sajnálom, ami veled történt, de a bosszú nem meg..
- Igenis. Ez a megoldás. Ez az egyetlen dolog ami éltet. Semmi több. –mondtam fogcsikorgatva, miközben szorosan elé léptem, és diadalittasan figyeltem, ahogyan arca elkomorul, ahogyan szenved, marcangolja a bűntudat. A fiúk azon nyomban mellettem termettek, s Emett komoran vállamra csúsztatta kezét. Dühödten söpörtem le kezét, és ha ember biztosan eltöröm pár ujját. Hátra léptem, visszasétáltam az ablakhoz, ám mielőtt felültem volna, fájdalom hasított hasamba. Eddig is, mióta vámpír vagyok folyamatosan sajgott, de ez a szúrás sokkal erőteljesebb, fájdalmasabb. Szemem kidülledt a rémülettől, ajkam pedig penge vékonyra húztam össze. Kezem rögtön hasamra tévedt, de azon nyomban el is kaptam onnan, ahogy megláttam a fiúk fürkésző pillantását. Ösztöneim azt súgták ne mutassak gyengeséget.
- Mit bámultok? –csattantam fel, mire sértetten fordultak el, csak Edward nézett rám továbbra is. Ö nem volt haragos, szeme gyengédséggel és szerelemmel volt tele. Lesütöttem szemem. Ezek az érzések túl erőteljesek voltak, nem tudtam mit kezdeni velük. Zavarba jöttem és féltem tőlük. De most elsősorban rettegtem, attól hogy leolvassák rólam gyengeségem.
- Jól vagy?- kérdezte, de nem válaszoltam. Mert nem, nem voltam jól. ès nem csak az ismert dolgok miatt. Agyam szögletében egy képtelen elképzelés ütött tanyát, mely napról napra egyre szilárdabb lábakon áll. A folytonos fájdalom, a néhai szédülés, és az undor dolgoktól. Hogy a hasam egyre nő, és időnként belenyilall a fájdalom, és néha mintha lenne benne…..Nem! Ez a gondolat oly irtózatos, hogy gondolni sem merek rá. Lehetetlen, és nagyon is valóságos. Más magyarázat nincs. terhes vagyok
- Egyáltalán nem vagyok jól. – mondtam, majd fogtam magam és felsiettem az emeletre. A hasam továbbra is görcsölt, és úgy éreztem nem tudom tovább tartani magam. Becsaptam magam mögött az ajtót, és a fürdőbe siettem. Villámgyorsan vettem le magamról a bő pólót és a ronda mackónadrágot, melyekkel öntudatlanul is hasamat próbáltam álcázni. Oldalt beálltam a tükör elé és szörnyülködve néztem a hasamat. Nem hogy csak egy kicsi pukli volt rajta, szabályosan akkora volt a hasam, mint Catnek 4 hónapos terhesen. Aro gyermeke, egy erőszakkal fogant gyermek. Nem! Nagy levegőt vettem, s sietősen kaptam vissza magamra ruháimat. A gondolatot visszaűztem agyam hátuljába. Beleringattam magam abba, hogy ez csak egy kósza elképzelés és nem a valóság. ùgy csináltam, mintha nem lenne semmi.
- Bella! –kopogott félénken Esme, mire kinyögtem egy szabad-ot. Hangom rekedt volt, és túl ijedt, nem illett eddigi vadságomhoz
- Jössz vadászni? Carlislei most jött haza. –dugta be fejét félénken az ajtót, s láttam, hogy Emett ott áll szorosan mögötte.
- Megyek. –mondtam, majd elindultam feléjük. Szörnyen szomjas voltam, torkom elviselhetetlenül kapart, de hajtott egy másfajta éhség is, a szükség…

Ridegen néztem az előttem fekvő negyedik kiszipolyozott állatot. S elképzeltem mi lenne, ha emberek feküdnének előttem. Nem hiszem, hogy értük éreznék szánalmat.
- Jól laktál? –kérdezte meg Edward, mire hirtelen fordultam meg. Hasamba fájdalom nyilallt, görcsös hasogató fájdalom. Kezem hasamra szorítottam, s összerogytam. Azonnal mellettem termettek, Edward fel akart segíteni, de durván ellöktem kezét.
- Ne érj hozzám! –kiáltottam hisztérikusan, miközben összegörnyedtem. hajam söpörte az erdő talaját.
- Bella! Mi a baj? –kérdezte Alice kedvesen, miközben leguggolt mellém, kezét felemelte, hozzám akart érni, de félúton megállt a mozdulatban, s leengedte kezét.
- Semmi. Nincs semmi. Nincs semmi. Semmi. Majd elmúlik. Ez semmi. –motyogtam, miközben a fájdalom egyre csak erősödött. Szemem összeszorítottam, ajkam kinyitottam, s zihálva kapkodtam a felesleges levegőt.
- Bella! Segíteni akarunk. Mond el mid fáj! Engedd meg, hogy megvizsgáljunk! –kérlelt Carlislei, de én csak ráztam a fejem.
- Nem. Nem tudtok. Senki sem tud. – motyogtam holtra váltan. – Nem érthetitek.
- Az nem lehet. –motyogta Edward, de én nem néztem rá. Csak számat összeszorítottam, s vártam, hogy elmúljon a görcs.
- Ez csak egy gondolat volt Edward, sajnálom. –mondta mentegetőzve Esme, de Edward nem figyelt rá. Durván fogott meg, kezem villámgyorsan lefejtette hasamról, s felhúzta róla pólómat. Nem tiltakoztam. A mozdulat túl durva volt, túl váratlan. S én megdermedtem a félelemtől.
Felhorkant. Alice pedig felsikkantott. A többiek értetlenül pislogtak, undor volt szemükben. Felsikítottam. Kirántottam magam Edward kezéből, s messze hátráltam, egy fának dőltem, s úgy fontam körbe sajgó hasam.
- Terhes vagy. Hát persze, hiszen termékeny időszakod volt. S az emberi petesejt termékenyült meg. A baba félvér, s annak ellenére, hogy a bőröd nehezen tágul gyorsan növekszik. –motyogta Carlislei, még mindig hasamat bámulva. A többiek csendben álltak, próbálták felfogni a felfoghatatlant, ami még nekem sem sikerült. Végül a nagy hosszas csendet Esme kedves szavai törték meg.
- Bella! Melletted állunk. Nem lesz semmi baj. Segítünk. Ez egy kisbaba, a te kisbabád! –mondta Esme és arca pusztán gyengédséggel volt tele. – Nem tehet róla, hogyan fogant.
- Nem értitek. Ez Aro gyermeke. Azé a szörnyé. Ès most itt van bennem egy része! –kiáltottam hisztérikusan, miközben kezembe fogtam fejem. Össze akartam roppantani, meg akartam halni, azt akartam, hogy vége legyen ennek az egész őrületnek.
- Nem. Bella! Hogy mondhatsz ilyet? – kérdezte Esme, majd közel jött hozzám, és karjai közé vont. Mióta vámpír vagyok, most először engedtem meg. Szorosan öleltem át Esmet, fejem vállába fúrtam, s hagytam hogy minden mi eddig belül nyomott eluralkodjék rajtam. Könnyek nélküli zokogásba kezdtem. Nem tudom meddig voltunk így. Nem tudom meddig zokogtam, s mennyi ideig csitítgatott kedvesen Esme, de amikor a vihar elmúlt sokkal jobb lett. könnyebbnek éreztem magam, s végre IGAZÁN láttam a dolgokat. Mindent fel tudtam fogni. Nem rejtettem el őket, s tudtam hogy nem is fogom. Végre visszatért egy kicsit a régi Bella. Most én voltam, más külsővel, holtan, s porig törve, de én.
- De mégis hogy tudnám szeretni? -kérdeztem halkan, de nem emeltem fel fejem. Továbbra is Esme vállán pihentettem.
- Ez nem lesz kérdés, ha majd a kezedben tarthatod. talán néha eszedbe jut majd a múlt, de aztán mindig félresöpri majd a szeretet. Ö a te gyermeked, Bella. Nem tehet róla hogyan fogant. Egy ártatlan csecsemő, akinek szüksége van rád. S te tudni fogod mit kell adnod neki, hogy hogyan adhatsz meg neki mindent, amire csak vágyik egy gyermek. – Nem tudtam, mit mondjak erre. De akkor, ott, elhittem minden szavát……

9 megjegyzés:

  1. ÚRisten!
    könyörgöm derüljön ki h nem Aroé a gyerek !!!!
    fújjjj
    Szupper lett :DDD
    ááá te szadista :P ilyet kitaláni :DDDD
    Siess a frissel
    Pusz
    Rana

    VálaszTörlés
  2. Te jó ég! Bella terhes Aro-tól?! Ilyen nincs! Szegény Bella! Szegény mindenki! Már értem miért kértél bocsánatot! ez...ez... Remélem jól lesz megoldva! Remélem megölik Arot! Huh.... kicsit elragadtattam magam! :) Bocsi:) Várom a kövit, hogy mi lesz ebből! Puszi:) Luci:)

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Uh, most erre mondjam azt, hogy semmi baj?
    Mert akkor nem mondok igazat! WÁÁÁÁ, a hajamat tépem! És próbálom vissza fogni a hányingerem.
    Úr isten! Neked elment az eszed, nem tudok mást mondani!
    És... khm... na jó nem jut más az eszembe, mint nagy betűkkel az, hogy UNDORÍTÓ!!!!!
    Ahw, de ezektől a meglepiktől jó a történeted, meg a megfogalmazástól.
    És jujj.. még mindig le vok döbbenve...
    Siess!
    Puszi

    VálaszTörlés
  4. szia ez undorító pont arotól remélem megöli bella amint megszületik
    és arot is

    de gratula
    siess
    puszy

    VálaszTörlés
  5. ismét érdekes fordulat....ahogyan olvastam engem is az undor fogott el.mi lesz ebből?!!Egy Edward szemszög is jól jönne..szia

    VálaszTörlés
  6. Szia!

    Rég nem írtam komit, és bevallom nem is olvastam egy ideje...semmit..:$
    Ne de most itt vagyok, és asszem én leszek a 6. a sorban a komi-gyűjtő akcióban:D
    Sz.
    Én most olvastam el az utóbbi 3 fejezetet, és... a végére már nem bírtam megállni, én is könnyeztem..:S
    Valahogy én is úgy viselkednék mint Bella tette..gyűlölném az egész világot..mindent és mindenkit..:/
    És valahogy nagy az egyetértésem Bellával..én is gyűlölném azt a "gyereket"..:S De remélem Esme-nek lesz igaza, és szeretni fogja..ha mégsem..hát nem lesz hosszú élete annak a ..na most mondtam volna egy igazán csúnya szót, amit nőként soha nem ejthet ki senki egy gyerekre..:S:$
    A lényeg h. igazán érdekes. Még mindig csodás ahogy fogalmazol:D Ez igazán jó dolog:)

    Sok puszit és ihletet!:*

    VálaszTörlés
  7. Ez fantasztikus lett!
    Nagyon remélem, hogy Edwardé a baba, hisz Ők is lefeküdtek.
    Teljesen megértem Bella érzelmeit, de nem lehet utálni azt a babát, hisz tényleg nem tehet róla hogyan fogant. De tényleg remélem, hogy kiderül, hogy Edwardé.
    Nagyon kíváncsi lennék rá, Edward mit érzett mikor megtudta.
    Szegény Bella..szegény Edward..
    Picit megkönnyeztem a fejit, nagyon áthatóan, és gyönyörűen írsz.
    Köszi szépen!Nagyon várom a kövit!
    Pusza

    VálaszTörlés
  8. Szia!
    Hát erre nem találok szavakat.De én is nagyon bízom benne,hogy kiderül nem Aroé a gyermek.
    Várom a kövit.
    pux

    VálaszTörlés
  9. Szia
    rég jártam erre.?????????????????????????????????
    Erre nem tudok mit reagálni
    De ugye nem azé az idiótáé. Szegény Bella . Szegény Edward. Remélem kiderül, hogy nem azé a piócáé. És egy aranyos Edward- Bella baba fog születni

    VálaszTörlés