2011. március 28., hétfő

16. fejezet


16. fejezet

Sápadt fényben úszott a szoba. A Nap utolsó sugarai vonták vörösbe a tiszta eget. S ahogy a fény eltűnt, úgy olvadt el a rétet kitöltő csillogás. Bőrünk megszűnt csillogni , s a homályban még jobban kirajzolódtak rideg vonásaink. A tökéletes arc, melyet csak a szem alatti sötét karikák szennyeznek be, jelét adva örök éberségünkről, most a sötétségtől volt félelmetes, természet ellen vétkes. Csak fiam arca volt pirospozsgás, bőre napbarnított, szeme élettől csillogó.
- Victor! Lement a nap! – emlékeztettem, mikor fáradhatatlanul lendítette újra a vas baseball ütőt, mely háromszor olyan hosszú volt, mint karja, és legalább kétszer olyan nehéz, mint ö.
- Csak még egyet! –kérlelt, de közben szemét le sem vette az Emett kezében lévő labdáról. Összeráncoltam a szemöldököm, s úgy néztem, ahogy Emett elhajítja- teljes erőből - a labdát és az elsuhan fiam keze alatt. Felsóhajtottam, majd felálltam, és egy másodperc alatt előtte termettem, és kivettem a kezéből az ütőt. Fiam keresztülnézett rajtam, mintha még mindig a labdát várná, s közben szemében az az elszánt tűz lobogott, amitől mindig is megijedtem.
- Már sötét van. Így nem lehet játszani. –mondtam, miközben leguggoltam és kisimítottam egy kósza tincset a szeméből. Nem válaszolt. –Jössz a hátamra?
- van két egészséges lábam, amit tudok használni. –mondta kissé dölyfösen, mire ajkamra mosolyt csalt. Rám nézett fél szemmel, s ö is elmosolyodott, majd gyorsan puszit nyomott arcomra, és villámgyorsan elindult a ház irányába. Bácsikái és Rose könnyedén követték. Àm én nem mozdultam. Egy öreg, megkeseredett ember mozdulatával álltam fel. S hosszan figyeltem alakjukat a távolban, míg a sürü fák végleg eltakarták őket előlem. Edward hátulról átölelt, állát vállamra rakta, s velem nézte a fák ringatózását a szélben.
- makacs gyerek. –szólaltam meg végül
- Pont olyan, mint a mamája.
- Olyasmiért küzd, amit csak az idő oldhat meg. Ami ebben a pillanatban lehetetlen. Nem képes elfogadni, hogy érzékei nem olyan kifinomultak még, mint a miénk.
- Miért baj, hogy küzd? Miért baj, hogy nem adja fel?
- Azt akarom, hogy boldog legyen, azzal amije van. Nem akarom, hogy örökösen elérhetetlen vágyakat hajszoljon.
- Túlkomplikálod a dolgokat. Vic még gyerek. Ès minden gyerek a felnőtteket utánozza. Te mit csináltál 5 éves korodban?
- Óvodába jártam, barátokat szereztem, és balettozni tanultam. Szabotáltam a nővérem terveit, és kisállat mániámmal őrületbe kergettem szüleim. Nem olvastam Boccacciot, nem játszottam Dvorakot és nem birkóztam medvékkel. ès nemhogy franciául, vagy spanyolul, de még angolul sem tudtam rendesen. Ès ..– soroltam kétségbeesetten, ám Edward belém fojtotta a szót.
- Bella. NEM BAJ, hogy Victor érdeklődik a tudományok iránt. Tekintettel arra, hogy vámpír gyermek, felfogása sokkal nagyobb, mint az ember gyermekeké, sőt mint a normál felnötekké. Természetes, hogy értelmi szintjének megfelelően viselkedik. Akkor kéne aggódnunk, ha nem így viselkedne.
- Tévedsz. Ez nem természetes! –mondtam, majd kibontakoztam öleléséből, ám elkapta a kezem, s durván maga felé fordított.
- Miért nem vagy képes elfogadni, hogy mik vagyunk? Hogy létezik ilyen is? Nem egy laborban hoztak létre minket, Bella! Amióta létezik ember, létezik vámpír is! ÈS EZ TERMÉSZETES! Mégha az embereknek felfoghatatlan is! –mondta, de én kirántottam kezem.
- Vitatkozhatunk az evolúcióról, s arról hogy kinek mennyi joga van az élethez, de az nem változtat semmit a tényeken.
- Pontosan. Nem változtat semmit! Èpp ezért el kéne fogadnod, és túl kellene tenned magad a dolgokon. Nem vagy már ember. Erre az életre kárhoztattak. S ahelyett, hogy folyton csak siránkozol, talán el kellene kezdened élni ezt az életet! Ami történt megtörtént. S észre kéne venned, hogy nem csak elvettek tőled, de kaptál is. Itt van a fiad. Ö egy ajándék, és tudod az ajándékot el szokás fogadni, mindegy kitől kapod. – mondta hevesen. Szóval mindegy kitől kapom. Mindegy. - Ne gondold, hogy nekem könnyű! Azt hiszed én nem szenvedek? 2 év óta minden nap, minden órájában gyötör a bűntudat. De nem bánom. Mert a fiam kárpótol mindenért. Ès csakhogy tudd! Az sem érdekel, ha nem én vagyok a biológiai apja, mert ugye elég nagy esély van rá. De nem számít. Mert úgy szeretem, mintha az lenne, és ö is apjaként szeret engem.
- úgy beszélsz, mintha én nem szeretném. –suttogtam halkan, nyugodtan. A kezdeti sokk elült, s már nem is számított mit mond.
- Persze, hogy szereted! De minden mozdulatában hibát keresel. ùgy nézel rá, mintha éppen egy bűntényen akarnád rajtakapni! Vic érzi ezt! Szerinted, miért akar mindenben megfelelni? Miért les téged fél szemmel mindig, miért próbál mindig tökéletes lenni? De vak vagy észrevenni ezeket a dolgokat. Semmi sem maradt belőled. A régi Bella előtt nem létezett akadály, melyet ne gyűrt volna le. Mindennél erősebben élt benne az élni akarás, a szeretet. –mondta, s hiába akartam elengedni szavait a fülem mellett, azok mindig visszataláltak szívemhez, s azok új tőrként fúródtak belé, a többi sok mellé, hogy aztán együtt forogjanak, míg nem marad más a mellkasom helyén csak egy lyuk a szívem darabkáival. Túl sok, túl fájdalmas. Nem bírom. A világ kietlen, sötét, nincs semmi ami kivezetne. èlek, mert élnem kell. De már kezdem elfelejteni, miért is kell. Miért is élek. Hajdan tettem egy fogadalmat, de a szavak homályosan élnek bennem. Kezdem elfelejteni kire is kell vigyáznom, kiért is kell élnem. Már nincs senki aki ne boldogulna nélkülem. Nincs szükségük rám. Már csak teher vagyok, de nem bánom. Örülök neki, mert nincs semmi amire jobban vágynék a halálnál. Furcsa, hogy pont most. Emberként soha nem fordult meg bennem ez a lehetőség. Annyi szörnyű dolog történt, a testem egy roncs volt, elmém egy káosz. Mégis minden levegővételt kincsnek tartottam, a nap sugarait arcomon, minden mosolyt, s jó szót. Pedig milyen könnyű lett volna kezembe venni az éles konyhai sárga kést,s nyakamhoz emelni. A kés hideg pengéjét forró bőrömnek nyomni. Torkomban érezni szívem utolsó rohanó dobbanásait. Kalitkába zárt madár. Aztán utoljára beszívni tüdőmbe a világ szennyét, érezni a ház illatát. Gyors mozdulat, fröcsögő vér. Fájdalom, tehetetlenség. Vajon akkor is helyesnek gondolnám? Àtkoznám magam, visszahátrálnák? Küzdenék? Nem hiszem. Vérembe fúlnék. NIcs semmi, nem vagyok senki. Vége.
Talán csak egyvalami van, aminél jobban vágyom erre. A bosszú.

7 megjegyzés:

  1. szia!
    Hű... hát ez azért kicsit erős volt Edwardtól... de azért jogos... várom a kövit:)
    Pussz: Lettina

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Hmm..Megint csak azt tudom mondani, mint amit a legelején: Szép a megfogalmazás. Most még hozzácsatolom azokat a fogalmakat, hogy mély érzelmek, és gondolatok.:)
    A szavak játéka. Az, hogy milyen szavakat használsz, szép. Együtt nagyon szép. De a jelentésük..néha arra gondolok, hogy hátborzongató, és szörnyű...nem azért, mert nem tetszik, vagy ilyesmi...Azt tudom mondani, mint mindig is: szép.

    És itt felvetül a kérdés: Egy ilyen témájú irományban, mégis mit tartok szépnek???

    Nem tudom miért. Még mindig a megfogalmazás az egyetlen kapaszkodóm.
    De akármennyire is elborzasztó maga a téma...mégis olvassuk. Nem igaz?:)
    Reménykedem benne, hogy valahogy, valamikor majd átváltozik ennek a történetnek a hangulata.
    Nem lesz ilyen..hmm..hogy is mondjam?:/...fájdalmas?..talán.
    Tudom, hogy vannak olyan történetek a blogokon, amiknek nem lesz az a bizonyos Happy End a vége...

    Azt is említettem már, hogy szeretem a különleges történeteket!:)
    A Tiéd az!:) Különleges..más..és ettől lesz jó! Ezért vagyok itt, és olvasom.:)

    Edward kitörése..megdöbbentő volt, de igaz!:S
    Bella viselkedése pedig....
    Még mindig meg tudom érteni mit miért gondol, érez, vagy tesz. De ez az öngyilkos téma..:s Nekem nem pont jókor jött:S Már csak azért, mert most olvastam el egy könyvet ami pont erről szól.:S Azt hiszem többen ismerhetik.

    A címe: 13 okom volt... [Jay Asher]

    Ez is egy érdekes történet. Ajánlom figyelmedbe!:)[Talán ötletet meríthetnél belőle.]
    Remélem, Te nem küzdesz ilyesmivel, és nincs is senki a közeledben, aki ilyesmin gondolkozna...:S
    Remélem, hogy nem ezért írsz ilyen témában.:/

    Sok puszit, és ihletet!:**

    VálaszTörlés
  3. Én is csak dícsérni tudla,hihetetlen tehetséges vagy .Csak így tovább.
    A mai rész kicsit hátborzongató,de kíváncsi vagyok mit hozol ki belőle!
    a.n

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Nagyon jól sikerült,de Edwardnak igaza van,változtatni már nem tud rajta a gyerek meg semmiről nem tehet.
    Várom a kövit.
    pux

    VálaszTörlés
  5. szia gratulálok csak bellát sajnálom ez tényleg nem élet mindenki jobban szereti aro fattyát aki belőle is van mint őt
    remélem bevégzi bosszúját
    puszy

    VálaszTörlés
  6. Szia!

    Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz. Csak így tovább. Várom a kövit.

    VálaszTörlés
  7. Mancikaa Cullen2011. április 6. 6:04

    teljesen egyetértek demonnal ^^
    jó lett a feji, én is várom a folytatást =)

    VálaszTörlés