2011. július 27., szerda

Pokoli kör 18. fejezet

Egész éjjel Bellánál voltam, szorítottam hideg aprócska kezeit, néztem a megtört testet, a csodaszép arcot, a nőt akit szeretek. Carlislei azt mondta rendbe jön. Azt mondta túl vagyunk a nehezén, és én megkönnyebbültem, ugyanakkor féltem is. A történtekkel újabb kérdések és kétségek merültek fel. Az én Bellám, az én szerelmem, s mégis egy ismeretlen. A hónapok, a hónapok amit együtt töltöttünk hazugságnak tűnnek. A sok seb, amit testén láttam, s amik szerzésére mindig kitérő hazug választ adott. Az elködösült szemei, s amit az életéről mondott….mind hazugság volt. Nem tudom már ki is az én Bellám, ki is az én szerelmem. Azt mondta egy furcsa lény, félvámpír. Azt mondta veszélyt hozhatunk egymásra, mert családja a Quilety törzs tagja. Csak az előbbiek igazak. Furcsa lény. Veszélyt hozhatunk egymásra. De mit is takar a furcsa? Fogalmam sincs, mivel jár vérfarkasnak lenni. Láttam, hogy erősek, láttam hogy sebezhetőek, láttam, hogy….hogy szörnyek. Egy bizonyos részük legalábbis. S a veszély, amiről beszélt, mit takar? Van itt egyikőnknek is fogalma róla? Fel tudunk készülni ellene, fel lehet egyáltalán? Ott az erdőben úgy tűnt erősebbek, s azok is voltak. Erősebbek. ……
- Edward! Itt van Wade. –jött be apám sietve, s most mellőzte az udvarias kopogást, vagy akár köszönést. Felálltam, majd vetettem még egy utolsó pillantást szerelmemre, majd apám után eredtem. Mindenki lent volt a nappaliban, középen Wade állt. Szemei alatt nagy karikák húzódtak, arca sápadt volt. Mégis szemei éberen csillogtak, s tartásában egy szemernyi kétség, vagy félelem sem látszott.
- Szóval a jelenlegi állás alapján nem sok olyan hely van már, ahol semleges helyzet uralkodna. ìgy nem sok választási lehetőségünk van. – mondta, majd kiterítette a kezében tartott összecsavart térképet. A térkép nagy volt és részletes. Teli határvonalakkal, útvonalakkal és különböző jelzésekkel, amik nem feleltek meg az emberiség által használtaknak. Körégyültünk.
- A pici lila pöttyök a menedékházakat jelölik, amik át vannak húzva, azok már nem biztonságosak valamilyen okból kifolyólag. A piros vonallal elkerített rész a vérfarkasok helyzetét, tartományait jelöli. A vámpírok, tekintettel hogy Volterrán kívül nem sok székhelyük van, így nincsenek jelölve a térképen. Továbbá vannak bejelölve biztonságos útvonalak,-mondta, majd a sárga szaggatott csíkra mutatott, - a zöld csillagok azoknak az embereknek a helyét jelölik, akikkel anyu barátságban áll, vagy éppen csak félnek tőle, így pedig hajlandóak segíteni. Szóval szerintem most az volna a legjobb, ha Mongóliába mennénk. Rendezetlen ország. nem dúl jelenleg háború, és egyik fél sem sajátította még ki. Nem is túl fejlett. Az emberek egyszerűek, odafigyelnek egymásra. ìgy hamar feltűnik nekik az idegen vagy az eltűnések, főleg mivel az idegenforgalmuk sem jelentős. A menedékház közelében pedig sok az erdő és a vad. – mondta, majd körülnézett, hogy lássa mit szólunk hozzá.
- Hol is van ez pontosan? –kérdeztem
- A Hangáj hegységben, Uliásztaj város közelében. – mondta, mire én bólintottam.
- nem látom akadályát. –mondta apánk is,
- Ott még úgyse jártunk. Ismerik arra fele az Armanit? –kérdezte Alice, miközben visszasétált a kanapéhoz, ám Wade eleresztette füle mellett a kérdést.
- Rendben. Akkor Mongólia. Valakinek oda kellene repülnie, hogy előkészítse a terepet. – mondta, miközben idegesen rágta a száját és a tèrképet csavarta össze.
- Na persze! Rögtön ránk hárítod ezt a feladatot! ès ha nem látjuk viszont az illetőt? –kérdezte Rose vádlóan, mire apám lesújtó pillantást vetett rá, de egy szót sem szólt. csak fél szemmel Wadere pillantott.
- Akkor az azt jelenti, hogy az illető elbaltázta, és nem a körülményeknek megfelelően járt el. – mondta, majd metsző pillantását Rosera vetette, s mindannyiunkon körülhordozta. –ùgy látom még nem igazán fogtátok fel mit is jelent a mostani helyzet. Nem bízhatunk senkiben. S lehet, hogy azt sem látjuk többet viszont, aki a szomszéd városba ugrott le vásárolgatni. Szóval? Ki megy? – kérdezte, s közben jelentöségteljesen Jasperre nézett. Ismert minket, annak ellenére, hogy alig találkoztunk még, hogy néhányunkal még szót sem váltott, tisztában volt a képességeinkkel és tudta ki erre a munkára a legalkalmasabb.
- rendben. –bólintott Jasper, mire Alice aggódva nézett rá. –Veled megyek.
- Jól van. Holnap már indulhattok is. kerülö úton menjetek. Több csatlakozáson keresztül. Az este pedig megbeszéljük a részleteket .
- Kellenek még hamis igazolványok is. Túl sok nyomot hagytunk ebben a városban. Nem szabad hagynunk, hogy könnyen megtaláljanak minket. Gondolom nektek is megvannak a kellö kapcsolataitok?! –kérdezte, mire én bólintottam.
- Intézkedem. Nektek..
- Nekünk már vannak. Rosalie, gondoskodnál róla, hogy a városban ne maradjon nyoma kilétünknek? Az iskolákban az adatok, képek, a kórházban, minden helyen.
- Hogyne. –mondta Rose dölyfösen.- De kéne valami határidő is. Az emberek kíváncsiak lesznek, miért hagytuk ott az iskolát, akár még ide is eljöhetnek megnézni mi is történt, az pedig nem volna jó, ha itt találnának minket, miközben netalántán gyakorlunk vagy ilyesmi. –mondta
- 9 nap múlva elhagyjuk a várost véglegesen. –mondta, mire szemöldököm ráncba szaladt.
- Bella addig nem fog felépülni. Ès különben is, ha Mongólia nem biztonságos…
- 5 nap van teliholdig. Anya akkor majd rendbe jön. S Mongólia akár biztonságos, akár nem. Tovább itt nem maradhatunk.
- Ès a testvéreid? Róluk eddig még nem volt szó. –mondta Esme, és hangjából aggódás és félelem hallatszott ki.
- A testvéreim…a testvéreim is velünk tartanak. de nem kell aggódnotok miattuk. Nem fognak zavarni vagy kellemetlenséget okozni. Emett nem olyan, mint én vagy anya, ö nem örökölte. Ö apára hasonlít. Alakváltó. A húgom pedig még csak kisgyerek. Persze terhet sem fognak jelenteni nektek. Gondoskodom róluk. Nem a ti dolgotok. –mondta sietve, kapkodva, bár hangjából most hiányzott az az eltökéltség és magabiztosság.
- persze, hogy nem fognak. ès számíthattok ránk ebben is. Szívesen segítünk bármiben. –mondta Esme, bár Wade gondolatai kétséget tükröztek-e felöl, mégis bólintott.
- Jól van. Most pedig egy röpke tanfolyam. –mondta, majd megfogta a lábánál lévő hatalmas táskát. A táska füle feszült a súly alatt, mégis Wade úgy emelte, mintha csak egy párna lenne. Sokkal több van benne, mint ami kívülröl látszik. Kinyitotta és elöhúzott belöle, egy szürke acél kézifegyvert. Nagy volt, halálos, mégis kecses. Tökéletesen beleillett egy férfi tenyérbe.
- Desert Eagle. negykaliberü pisztoly, hosszú csővel, nagy tárkapacitással. Izraeli gyártmány. A kedvencem –mondta, majd kinyitotta a tárt, és kiszedett belőle egy golyót. – Ezüst. Az egyetlen gyengéje a vérfarkasoknak. A szervezetbe jutva megbénít, elveszi az erőnket. – mondta, majd visszarakta a golyót a tárba. – A vérfarkasok gyorsak, nem könnyű eltalálni őket. Viszont, ha eltalálod, sem nyugodhatsz meg. A vérfarkasok, attól függően, hogy a golyó, hová fészkeli be magát-vannak lebénulva. Van, amelyik elveszti bár az erejét, de képes mozogni, menekülni vagy akár ölni. Az sem ritka, hogyha a golyó nincs olyan mélyen-hogy puszta kézzel ott a helyszínen kitépik magukból. Gyorsan gyógyulnak. Szóval, amint eltaláltál egy vérfarkast, -mondta, majd elővett a táskából egy machetet.A fegyver halálos volt, láthatóan szörnyen éles, mégis wade úgy forgatta kezei között, mintha csak egy darab bot lenne. –Lefejezed. A farkasok ekkor emberi alakjukban vannak. Gyengéknek, ártalmatlanoknak tűnnek. ne engedjétek, hogy esetleg szánalmat keltsenek bennetek, még akkor se, ha a farkas gyermek még, vagy nő. Ők sem kegyelmeznének nektek. –mondta, majd tekintetét Carlisleira és Esmere emelte
- Ha ilyen gyorsan gyógyulnak, akkor Bella miért nem? –kérdeztem
- Anya nem teljes vérű vérfarkas, ami már magában hátrány. Ráadásul, mint már mondtam, az utóbbi időben legyengült. Ès a legtöbb vérfarkas, nem zárja el magában a szörnyet. hagyják, had tomboljon. A vér, minket is erősebbé tesz, ahogyan a hús is. – mondta és hangjából zavartságot hallottam ki.
- De, ha valóban vérengzenek minden teliholdkor, hogy nem buknak le, úgy a vámpírok, mint az emberek előtt. Hogy sikerült ennyi ideig észrevétlennek lennetek.? –kérdezte Jasper, mire Wade idegesen felnevetett.- Nem New York közepén engedik szabadjára az énjüket, és nem is úgy ahogy ti gondoljátok. Maguk között vannak. Àlltalában állatok és egymás vérét szívják. Ez az, ami megváltoztatta őket a generációk során. megtanulták kordában tartani a szörnyüket, hogy többé ne az embereket öljék, hogy békében utcára mehessenek, hogy tanulhassanak. Ha eljön a telihold, átváltoznak, de kiélik egymáson a vágyukat. A párok szeretkeznek, egymás véréből isznak, megjelölik egymást. Ha nem jutnak nőhöz, vagy férfihoz, akkor pedig összeverekednek, vagy vadakat ölnek. Anyu azért gyengült le az évek során, mert emberek között él és mert nincs társa, le kell kötöznie magát minden teliholdkor. Ès én is ezt csinálom. –mondta, mire az én kezem ökölbe szorult.
- Thot elött Bellának ki volt a párja? –préseltem ki összeszorított fogaim között, mire Wade idegesen vakarta meg a fejét.
- Ez egy szükség Edward. Nem kell hozzá szerelmesnek lenni. Anya egy csoportban járta a világot és ölte a vámpírokat. Nehéz ezt megérteni, de mikor átváltozott fogalma sem volt róla, hogy ki is ö valójában. Azt hitte valóban a vámpírméreg tette ezzé a furcsa lénnyé. Elbujdosott, távol tartotta magát mindentől, míg meg nem tanulta használni a testét és kordában tartani azt. Ekkor találkozott a többiekkel, akik mindenről felvilágosították. Végre volt értelme a lényének és a telihold közeledte sem tűnt olyan borzasztónak már számára. Rengeteg mindennel meg kellett küzdenie, és kisebb baja is nagyobb volt annál a tudatnál, hogy megadja a testének azt, ami kell neki. – mondta, majd szépen sorban kirakta az asztalra a többi fegyvert is.
- Az itt lévö fegyverek mind megfelelnek a vérfarkas ölésnek, de persze mindegyik más. Válasszatok magatoknak testhezállót, olyat amit könnyen tudtok használni. –mondta, majd hátrébb lépett, hogy jobban meg tudjuk nézni a fegyvereket. A többiek kelletlenül bár, de oda sétáltak és félszegen nézegetni kezdték. èn viszont csak álltam ledöbbentem. Túl sok nekem ez. Minden megváltozik ilyen rövid idö alatt, s a múlt is új értelmet nyer. Semmi sem lesz már olyan, mint volt.
- Edward! Ne agyalj a dolgokon. Felesleges. Képtelenség ennyi mindent felfogni egyszerre. Zárd el, elméd hátuljába. most foglalkozz a legégetőbb problémával, azzal hogy veszélyben vagyunk. S kezdetnek válassz ki magadnak egy fegyvert.- mondta halkan wade, miközben kezét bátorítóan vállamra rakta és finoman megszorította. èn pedig azt tettem amit mondott. Az asztalhoz sétáltam.
- Nekem nem kell fegyver. Puszta kézzel fogom letépni az ellenség fejét. – mondta magabiztosan Emett, miközben fitymálva nézte az acél csodákat
- Nem érdekel, hogy öleted meg magad Emett, de nem engedem, hogy másokat is veszélyeztess a baromságaiddal. Fogd. –mondta Wade mérgesen, majd megfogott egy fegyvert az asztalról és emettnek dobta, aki könnyedén el is kapta, ám arca nem éppen háláról árulkodott. Keze már ökölbe szorult.
- Helyes. Akkor tartsunk egy kis bemutatót arról, mire mész puszta ököllel egy vérfarkas ellen. –mondta, majd az ajtó fele vette az irányt, hogy kint folytassák, ám félúton megállt és visszafordult az asztal felé, majd elvette onnan a machetet és Emett kezébe nyomta.
- Ezzel próbáld. –mondta, majd már csak azt láttuk, hogy nyílik az ajtó. wade már kint is volt. Emett pedig felbőszülten ment utána. Ajjaj. Ennek nem lesz jó vége.
- Szegény Emett. Hozok egy kiskanalat, amivel felkaparhatjuk majd. –mondta Alice, majd vidáman a páros után szökkent.
- Fogadok 1000 dolcsiban, hogy 5 percig húzza majd. –mondta Jasper mellettem,
- àllom. –mondtam, majd én is kimentem. Emett az erdő szélén állt, és tanácstalanul kémlelt a fák között, majd belevetette magát a lombokba. Alice már ment volna utána, ám megállítottam.
- ne menj utána. csak zavarnád őket. – mondtam, majd behunytam szemem, és Emett gondolatain keresztül kémleltem az eseményeket. Vigyorogva követte wade illatát messze be az erdőbe. Nem is figyelt másra. Mozgása vad volt, zajos és lassú. Tipikus Emett. A kardot pedig csak lóbálta futás közben a kezében, nem tartotta készen létben szükség esetére. ès ennek meg is lett az eredménye. A semmiből ütődött neki hirtelen valami az oldalának és mire feleszmélt , már a földön térdelt lefogott kezekkel és mozdulni sem tudott. Hiába kapálózott vadul, nem ért el vele semmit.
- nagyszerű. Azt se láttam hol vagy. reagálni sem volt időm, nemhogy lőni Nagyokos. Ezzel csak azt bizonyítottad be, hogy nem azokkal a fegyverekkel kell bajlódnunk, hanem meg kell tanulnunk harcolni. –morogta Emett mérgesen, mire wade leszállt róla. Azt mutattam meg, hogy a vérfarkasok gyorsak, erösek, fürgék és okosak. èsszel támadnak és harcolnak legtöbbször. Ha forrófejűen rohansz harcba akkor meghalsz. Ha közelharcba keveredsz meghalsz. Ha nem tanulsz meg alábbadni a büszkeségeden szintúgy meghalsz. –mondta, majd segítö jobbot nyújtott Emettnek, ám az csak mérgesen félre ütötte a kezét és feltápászkodott egyedül, majd elindult felénk, rá se hederítve Wadere.
- Jösz nekem 1000 dolcsival jasper. 5 percig se húzta. –mondtam, majd kizártam a káromkodó Emettet a fejemből. – Azt hiszem fel kell kötnünk a gatyánkat, ha boldogulni akarunk, és élni.

4 megjegyzés:

  1. Eszméletlen...honnan jönnek ezek belőled??Fantasztikusan írsz..és a mai rész is szuper :)
    köszi
    a.n

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Ejha... Emmett nem változott.
    Tényleg fantasztikus volt, alig várom a következőt.
    Puszi

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Nekem is nagyon tetszett és én is alig várom a következőt!
    Kivácsi vagyok mi lesz akkor ha végre Bella magához tér!
    Na és Emmett,mindig Emmett marad!

    Nenci

    VálaszTörlés
  4. Szia
    Alig várom a következő fejezetet mert ez nagyon nagyon jó lett és kíváncsi is vagyok mi lesz Bellával na meg a többiekkel.... :)
    Remélem hamar jön a friss.... :)
    Judit

    VálaszTörlés