2011. július 11., hétfő

13. fejezet Cseresznyevirág

13. fejezet
Cseresznyevirág

Szeretem a cseresznyevirágot. Nem tudom miért, de szeretem mikor lehullik, valahogy megnyugszom tőle. Olyan, mintha a szirom lehullásával a problémáim is megszűnnének
- Min gondolkozol?- kérdezte szerelmem, majd finom csókot hintett vállamra. Én nem néztem rá, csak tovább figyeltem az előttem elterülő tájat és a messze lévő cseresznyefát. Néztem a madarakat, ahogyan vidáman repkednek és az erdőt, ahogyan felkel téli álmából.
- Edward. Szerinted helyesen cselekszünk? Félek ezzel, csak még nagyobb fájdalmat okozunk, majd egymásnak.
- Bármit elviselnék ezekért a percekért. –mondta, majd még egy csókot lehelt vállamra. Megfordultam, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Téged nem zavar, hogy éjnek idején találkozgatunk és az erdőben…. –mondtam, miközben elpirultam.
- Akkor vállaljuk fel! –mondta magától értetődően, majd áttért a nyakam csókolgatására.
- Nagyon jól tudod, hogy nem tehetjük. –mondtam, de nem figyelt. - Légy szíves figyelj rám. –kértem, majd egy kicsit távolabb húzódtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Edward ez mind szép, de ez csak szex és szeretném, ha nem remélnél többet. Köztünk soha nem lehet semmi komoly. –mondtam, mire tekintete elkomorult.
- Miért nem? Azt megértem, hogy most miért, de ha a gyerekeid már nagyok lesznek és lesz saját családjuk, akkor.
- Akkor én jó nagymamaként fogok viselkedni. És a távolból mindig is vigyázni fogok rájuk, és különben is a kapcsolatunk soha nem lehetne hivatalos. Az emberek úgy tudják, hogy én már 38 éves vagyok. Te pedig, csak 17.
- Akkor, majd álruhát öltünk és én nem gátolnálak meg abban, hogy velük légy. Támogatnálak, veled lennék. – mondta őszintén
- Ebben biztos vagyok. –mondtam, majd megcsókoltam. Túlságosan is ragaszkodik hozzám. Az érvek pedig tényleg gyerekesek, ha az igazságot mondanám, akkor talán megértené, de így viszont. Ha a klán megtudná, hogy mi együtt vagyunk, akkor szörnyű nagy baj lenne. Pedig ez csak idő kérdése. Egyre nagyobb és nagyobb lesz, és ha valaki erre járna és felismerné az illatunkat, biztosan benézne, akkor pedig… Minél hamarabb véget kell vetnem ennek. Megvárom az iskola végét és eltűnünk innen. Más részről viszont háború közeleg és a vérfarkasok győzni fognak. átveszik a halhatatlanok vezetését és megölnek mindenkit, akik nem engedelmeskednek nekik. A vámpírok, úgy lesznek eltiporva, mint ahogy mi voltunk sok száz éve. Ezt pedig a Cullen család sem fogja megúszni, viszont nem tudom, hogyan segíthetnék nekik anélkül, hogy ne ölesem meg magamat.
- Edward! Mennem kell! Ki kell mennem a srácokért a reptérre. –mondtam, majd nagy nehezen elszakadtam tőle. Felálltam a vékony kis plédről, majd elkezdtem összeszedegetni a ruháimat, ami eltartott egy darabig. Bugyit viszont nem vettem, mivel azt túl hevesen vettem le, így elszakadt. Nem baj. Előtte még úgyis haza kell mennem letusolni. Nem szabad megérezniük rajtam a vámpír illatot. Gyorsan nyomtam arcára egy puszit, majd elszaladtam. Szomorúan gondoltam az utóbbi pár hónapra és a mi kis találkáinkra. Újra és újra lepergett a szemeim előtt. Minden szó, minden érintés. Olyan érzés volt, mintha folyton ugyanazt a filmet nézném. Újra és újra.

***
- Minden oké? –kérdezte Wade, mikor már hazafelé tartottunk
- Igen, csak elgondolkoztam. –mondtam, majd rá mosolyogtam
- És ti, hogy éreztétek magatokat?
- Most nem olyan jól. Lottit sehogy sem tudtuk elaltatni. Téged keresett és azt kérte, hogy énekeljünk neki, de mikor énekeltünk, akkor meg kiverte a hisztit, hogy ő nem ezt akarja, ha nem azt, amit te szoktál neki. –mondta Wade, mint egy ötéves, aki örül, hogy árulkodhat.
- Egy szemernyit sem tudtam tőle aludni –panaszkodott, majd elnyomott egy ásítást. Lottira néztem, ahogy befészkelte magát kezeim közé. Mióta leszálltak a gépről, azóta ilyen. Le se lehet tenni, pedig máskor nem szereti, ha fogjuk. Szorosan öleltem magamhoz, majd nyomtam egy puszit feje búbjára, mire felnézett rám. Laposakat pislogott, szeme alatt csúnya karikák éktelenkedtek. Megfogtam és finoman megfordítottam, úgy ahogyan a kisbabákat szokták ringatni.
- Aludj tücsök!- mondtam neki, majd elkezdtem dúdolni neki az altatómat. Elmosolyodott és még jobban hozzám bújt.
- Úgy látszik nem tesz jót neki anyu a közelséged. Most meg túlságosan is hozzád szokott. – mondta Emett fejcsóválva, mire Wade adott neki egy kicsi taslit. Emett erre sírást tettett és nyafogó hangon így szólt:
- Anyu!!! Bánt! Mindig, csak bánt! Védj meg! –mondta, majd felém fordult, de én csak a fejemet ráztam gyerekességén.
- Pont, mint Emett. –dünnyögtem magamban. Bár abban, amit mondott van igazság. A karácsonyi eset óta valóban többet foglalkozom Lottival, és azóta jobban ragaszkodik hozzám, emiatt Jake elvetette a pert, mielőtt nagyobb dolog lett volna belőle és már nem is vagyok annyira mérges rá. Tényleg elég keveset foglalkoztam Lottival idáig.
- Na és mikor mutatod be? –kérdezte Emett kacér vigyorral arcán
- Mégis kit? –kérdeztem türelmetlenül. Kezd már tele lenni a hócipőm Emett hülyeségeivel
- Hát a fiúdat.
- Nincs fiúm. –mondtam egyszerűen és rezzenéstelen arccal.
- Akkor szerető. nem tök mindegy az elnevezés? –kérdezte Emett, égnek emelve szemét.
- Emett! Nincs pasim. Ha lenne hidd el bemutatnám, de nincs. – mondtam és lezártnak tekintettem az ügyet, inkább kinéztem az ablakon és élveztem a táj szépségét.


A napok jól teltek. Edwardal gyakran sms-ezünk, vagy írunk egymásnak e-maileket. Flörtölünk egymással, és mindketten már azt várjuk, mikor lehetünk újra együtt. Ezt viszont nehéz összeegyeztetni, úgyhogy ha háromhetente, néhány órácskát együtt tudunk tölteni, az már jó. Ezeknek, minden percét ki kell élveznem, hisz már, csak két hónapom van, és végleg eltűnünk. Végleg. Talán ezért is telepedett rám az a bizonyos rossz érzés. Amitől kiráz a hideg és gyakran elakad a lélegzetem. Félek talán, valami rossz közeleg. Wade azonban teljesen nyugodt. Így biztos, csak az elválás miatt érzem….bár úgy lett volna..

1 megjegyzés:

  1. és megint ez a vég.....miért hagytad itt abba????? :)
    Amúgy örülök,hogy visszatértél!Köszönjük a fejlit ,ismét jó lett!!Olyan jó ,hogy megint Edwarddal van ,még ha csak így ,ahogy most!Emett tényleg olyan mint a másik Emett :):)Várjuk a folytatást
    szia
    a.n

    VálaszTörlés