2011. augusztus 31., szerda

POkoki kör 19. fejezet


wade feszülten járt-kelt a házban, s akibe csak belebotlott lépten nyomon kritizálta és veszekedni kezdett vele. ès ha ö kezdett bele valamilyen munkába, akkor az általában a falnak csapódva végződött. Tegnap is rossz kedve volt, mikor kérdeztük azt mondta a Hold miatt van. A növekvő Hold is furcsa hatással van rá, s a vérfarkas része ilyenkor erősebb benne. tegnap már előre elnézést kért a ma esetleges goromba modoráért. De senki sem gondolta, hogy ilyen lesz. Emett persze ezen is viccelődik, azt mondja wadenek most van meg a baja…... èlvezi, hogy húzhatja Wade agyát. Mi meg féltjük, mert Wade nincs olyan hangulatban, aki tolerálná ezt.
- Végeztem. –jött le Wade az emeletről, ahol Bellát kötözte le az ágyához. – A legjobb az lesz, ha nem mentek be hozzá. Ja és kapcsoljatok be jó hangos rockzenét, ami elnyomja a sikolyait, a tombolását. nem kell miatta aggódni, nem lesz semmi baja. ès ez most kivételesen jót fog vele tenni. Vagyis remélem. Ahogy néztem az ágy elég erős, nem fogja eltörni, de ha mégis akkor sem tud kimenni az ablakokon a rácsok miatt. Az ajtót pedig zárjátok be és erősítsétek meg. Persze ez csak felesleges óvintézkedés, de fő a biztonság. Ki tudja hogy reagál a vámpírszagra. èn is kivagyok már tőle. – mondta, majd az ajtó felé vette az irányt. –Holnap reggelre itt leszek! – mondta, majd az ablakból még láttuk, ahogy elfut a hegyek irányába. èn rögtön Bellához siettem. Most sem hallatszott más, csak a gépek hangja, és gyenge szívverése. Eszméletlen volt, és sápadt arcát látva, sebesült testét nézve, abszurdnak tűntek a testét az ágyhoz, vagy a padlóhoz láncolt erős bőr és fém láncok. El akartam oldozni. Minden józan ész ellenére, sóvárogtam utána, mert minden pillanat amit ilyen kiszolgáltatott állapotában tölt, fájdalmat okoz.
- Ez a lényéhez tartozik Edward. ùgy, ahogy nekünk is a folytonos vér utáni sóvárgásunk. Nekik is megvan a maguk keresztje. –mondta apám, aki infúziós zacskókkal kezében lépett a szobába
- Tévedsz. Ez csak Bella keresztje. Neki kell bujkálnia, neki kell félnie, neki kell minden hónapban lekötöznie magát. Neki kell eltemetnie a szeretteit. Tűrni árulást és még rengeteg dolgot. Hülyeség azt állítani, hogy mindenkinek meg van a maga keresztje, mert sokaknak nincsen, míg mások vállát nem is egy nyomja. Miért nem kell minden lénynek ugyanannyit szenvednie? Miért nem oszlik meg ez a sok bánat? Hogy lehetséges, hogy ennyi gond jusson egy kedves, önzetlen lényre, míg más bűnösök boldogan és felhőtlenül dúskálnak a jóban? – kérdeztem, bár nem vártam választ, mert tisztában voltam vele, hogy nem létezik. Mert max csak arról lehetne rizsázni, hogy az élet mennyire igazságtalan bla bla bla. De ezek nem takarnak be semmit. mert ezekre a dolgokra nincsen magyarázat, legalábbis a mi értelmi szintünkön. ès jobb is így. Mert boldogok a tudatlanok, akik csak az élet kicsi részét látják, akik nem gondolkoznak. Èn IS ILYEN AKAROK lenni.
- Edward! gyere menjünk! Hamarosan felkel a hold. –mondta, majd az órájára nézett és pontosított. – Még 8 perc. –mondta, majd várakozóan az ajtóhoz sétált és kitárta előttem az ajtót. Fáradtan sóhajtottam egyet, majd finoman végigsimítottam Bella nedves homlokán. Olyan békés volt, olyan törékeny, ártatlan. Olyan volt, mint a kezdetekkor, mint a legelején. S azt is akartam, hogy olyan legyen. A gyenge Bella. Aki nem tud nemet mondani, aki elolvad a pillantásomtól,és aki soha kezet nem emelne másra, mégha az illető meg is érdemeli. Bér ezt gondolni önző dolog.
- Edward! 5 perc. –mondta apám és hangja keményen csengett, én pedig mostmár felálltam és hátra se nézve rohantam ki a szobából, át az enyémbe, hogy ott megfogadva Wade tanácsát maximumra tekerjem a hifi hangerejét és belemerüljek Schubert muzsikájába, igyekezve minden mást kizárni fejemből. Végigdőltem ágyamon, kezemet hasamra fektettem és összekulcsoltam ujjaimat, Erősen szorítottam őket, de sem ez, sem a zene nem tudott segíteni feszültségemen. felpattantam és villámgyorsan a nappaliba siettem, a többiek is ott ültek. Emett focimeccset nézett, míg carlislei és esme iratokat rendeztek, Alice és jasper a neten böngésztek, rosalie pedig éppen narancssárgára lakkozta körmeit. Nem voltak idegesek, bár gondolataik ugyanúgy Bella körül forogtak. Alice pedig folyton a képernyő jobb alsó sarkát nézte, az időt, majd pedig mikor már csak 10 másodperc volt a hold feljöveteléig gondolataiban szinte ordibálva hangosan visszaszámlálásba kezdett. 10..9..8..7..6..5..4..3…2…1 Megmerevedtem és Alice is kíváncsian hegyezte füleit. ìgy álltunk kábé két percig, de semmi sem hallatszott. Nem történt semmi. A többiek is megmerevedtek, és ők is figyelni kezdtek. Ez a csönd aggasztóbb volt, mintha sikolyok zengték volna be a házat.
- Bella már több mind 50 éves. Minden bizonnyal jobban tudja kontrolálni magát. S különben is még nagyon alacsonyan jár a hold. –mondta carlislei, bár gondolatai egészen mást tükröztek. „ Talán a sérülései túl súlyosak. Tényleg nagyon gyenge volt. …..”
- Ez borzalom. De azért remélem, hogy mégiscsak lesz egy kis csihi csuhi. –mondta Emett csalódottan lebiggyesztve ajkát. Mire én legszívesebben letéptem volna a fejét, hogy ebből is poént csinál, de nem tettem. Uralkodtam magamon. ès felsiettem az emeletre, majd megálltam némán bella ajtaja előtt. Fejemet a hideg fának döntöttem, s minden neszre odafigyelve hallgatóztam. Hallottam Bella szívének gyors ütemű egyenetlen verését, ziháló lélegzetvételét, s mintha ágynemű finom suhogását is, ahogyan bella teste súrlódik a finom anyagon. Ez egy kicsi megnyugvással töltött el. ìgy ott maradtam. s Bella szíve egyre hevesebben vert, ajkát lassacskán zihálás hagyta el, mely fájdalmas nyögésbe morgásokba fordult. S a láncok is zörögve, csörömpölve koppantak az ágy támláján, ahogy Bella feltámadó erejével harcolni kezdett a fogság ellen. Mégis a korábbi szorongásom most értelmetlennek látszott. A kialakuló helyzetet valahogy most normálisnak vagy legalábbis helyénvalónak láttam. Bella nem sikított, s nem tűnt úgy, hogy szenvedne. Ez is csak egy állapot volt, a valójához tartozó kellemetlenség. Ès én elfogadtam ezt.
- Mennyi az idö? –kérdeztem apámat, mikor halkan mögém lépett, s kezét vállamra tette, vigasztalóan.
- Még nincs éjfél. de ne aggódj. Hamar felkel a nap, hamar vége lesz. S holnap miután megvizsgáltam, mindent megbeszélhettek. – mondta, mire én kételkedve megcsóváltam a fejem és halványan elmosolyodtam. Bella minden bizonnyal holnap rögtön miután eloldozták kipattan az ágyból és ruhát követel. Apámat pedig egy nézéssel csendre inti, miután próbálja rábírni még egy utolsó kötéscserére vagy ilyesmire. Azután pedig követeli majd, hogy számoljunk be a történtekről, majd pedig miután kiderül, hogy a fia az akarata ellenére sietett segítségünkre, hátrahagyva a testvéreit, gondolom vele kezd majd ordibálni vagy legalábbis jól kioktatja, majd pedig nekiáll szervezkedni és minden bizonnyal másnap már egy másik kontinensen fog kemény edzéseket tartani nekünk a vérfarkas ölés minden csínjáról bínjáról. èn pedig szokásom szerint csak lehajtott fejjel kullogok utána. Csodálom erejét, bátorságát, szépségét és titkon vágyakozom utána. Majd pedig ha netalántán rám emeli gyönyörű barna szemeit, én mint egy szerelmes kamasz, nézésétől elolvadok, s a halott szívem is mintha verdesne odabent, vagy talán a gyomrom az, mi ily furcsán bizsereg olyankor? Nem tudom. De tény, hogy minden értelem leolvad arcomról, s az agyam messze nem áll olyankor köszönőviszonyban számmal, vagy éppen testrészeimmel, cselekedeteim oly ostobák és meggondolatlanok.
- Nem jössz le hozzánk? Bella nem fog megszökni, és onnan is hallani lehet mindent. –mondta apám, mire kizökkentett képzelgésemből, s bambán indultam le utána a lépcsőn, miközben a zörejek még erősebben hallatszottak, s a kiáltások még fenyegetőbben zengték be a házat……….
+++

A nappaliban ülve vártuk Wadet, hogy megérkezzen. Kérése szerint nem mentünk be Bellához addig, míg meg nem jött, holott már több mint fél órája lenyugodott a Hold, s lenyugodott már kedvesem is. S most félelem helyét, kíváncsiság izgatottság vette át. Látni akartam mér Bellát, magamhoz akartam szorítani, száját akartam csókokkal elhalmozni, sebektől terhes testét kényeztetni, együtt élni meg vele a gyönyört.
- Jól van. Itt vagyok. –lépett be sietve Wade az ajtón. Ruhája rongyos volt vértől áztatott, haját gallyak, levelek és egyéb mocsok tette csúffá, arca pedig sápadt volt és beesett, szeme alatt csúnya sötét karika éktelenkedett, s láthatóan sántított jobb lábára, de egyébként egészségesnek tűnt és normálisnak
- Látom nem történt semmi baj. Ennek örülök. – mondta, majd a lépcső felé kezdett el lassan bicegni, mi pedig követtük öt.
- Mi történt a lábaddal? -kérdezte Carlislei, miközben igyekezett átlátni a vértől áztatott nadrágon
- Oh. semmi semmi. –mondta Wade szórakozottan. –A foltokat, majd összetakarítom. –motyogta még orra alatt
- Ugyan. hagyd csak. Most egyáltalán nem számít ez. –mondta Esme, de azért szomorú pillantást vetett a véres lábnyomokon s cseppeken a fehér szőnyegen.
- Oh. Kinél is van a zár? –kérdezte Wade, mikor az ajtóhoz ért, mire Carlislei elöre sietett s gyorsan kikulcsolta az ajtót, majd kinyitotta. Mind értetlenkedve néztünk az ágyra, ahol viszont senki sem volt. Bella helyére csak a véres ágynemű, és a durván eltávolított csövek emlékeztettek. Bella ehelyett a sarokban ült a földön. Hátát és fejét a falnak döntötte, egyik lábát felhúzta hasához, másik nyújtva pihent a csupasz fapadlón. Szinte meztelen volt. A korházi hálóing foltokban lógott rajta. éppen, hogy csak takarta ölét, s a finom bimbókat mellén. Ekkor ránk nézett. Arca nem tükrözött zavartságot vagy félelmet. tekintete nyílt volt és erős.
- Ostobaságot csináltok. wade neked otthon volna a helyed. Nektek pedig valahol az északi sarkon pár száz méter jég alatt. – mondta, de wade elengedte füle mellett a megjegyzést és anyjához sietett. Letérdelt lába mellé és erősen megfogta a vádliját és a lábfejét. Ekkor vettem csak észre, hogy Bella bokája teljesen ki van csavarodva. eltörött. Wade egy szakszerű rántással a helyére rakta. Semmi figyelmeztetés, vagy biztató szó esetleg pillantás nélkül. Azt vártam, Bella felsikít, arca grimaszba fordul. De nem csinált semmit. Ugyanolyan kitartóan nézett ránk, s mintha csak lágy szellő érte volna bokáját, nem is reagált a hatalmas fájdalomra.
- Köszönöm, drágám. –mondta, majd megsimogatta a hátát és felállt. Nem roggyant meg lába, egyenesen állt törött bokáján, és csupán kezét fonta össze mellei előtt, hogy takarja azokat.
Odasiettem hozzá közben pedig gyorsan kigomboltam ingem és hátára terítettem, mire ö belebújt. Kerestem pillantását, de lehajtotta fejét és meztelen lábait fixírozta. Megértettem a célzást, elhúzódtam tőle, bár minden porcikám tiltakozott ellene.
- Nem mintha ez az ing nem volna tökéletes, de jobban érezném magam teljes öltözetben. – mondta, majd mikor se Esme sem Alice vagy más nem reagált hozzátette még. – Kérhetnék valami ruhát?
- Persze, persze. Gyere velem. Kerítek neked valamit. –mondta Alice, de apám elállta az útjukat.
- Bella. Ha nem haragszol szeretnélek megvizsgálni, kicserélni a kötésed és a bokád is be kellene kötözni. –mondta apám, de Bella csak kedvesen rámosolygott, majd kicsit felemelte sérült lábát és megforgatta lábfejét mutatva, hogy tökéletesen tudja használni, hogy a csont már összeforrt.
- Nincs semmi bajom már. –mondta, majd karját kicsit elhúzva megmutatta a helyet, ahol a kard testébe vájt. Csak egy kicsi rózsaszín csík látszott. Szinte teljesen begyógyult már.
- Ez csak a felszín. Bellül nem biztos, hogy minden rendben van. –tiltakozott Carlislei, mire Bella vett egy nagy mély levegőt. – A tüdőm tiszta, ahogy hallom. – Majd lehúzta szemhéját és a poén kedvéért kicsit a nyelvét is kidugta. – Nem sárga a szemem, vagyis a májam is okés. a többi meg amúgy se létfontosságú.
- Jól van. – mondta Carlislei, majd utat engedett . Bella pedig kisétált, de még visszafordult egy pillanatra
- Wade te is öltözz át. Rémesen festesz. ès a lábaddal is csinálj valamit, még mindig vérzik. –mondta, majd Alicel elindultak. Mi pedig a nappaliba vonultunk. Esme pedig a konyhába, hogy csináljon valami emberi ételt.
èn csak a lépcsőt néztem. Vártam mikor látom meg újra kedvesemet, mégha ö nem is pillant rám, mégha ö nem is szeret igazán. S meg is jelent hamar. egyszerű farmert és barna pulóvert viselt, lába meztelen maradt, csodaszép volt így is. Az ablakhoz sétált, ránk továbbra sem nézett. Hátat fordítva nekünk kezdett el beszélni.
- Megadunk nektek mindent, ami segíthet minél tovább életben maradni. Fegyvert, tudást, menedéket egyaránt. Gondolom Wade azt már elmondta miért szükséges ez. –mondta ám fia szavába vágott.
- Tájékoztattam öket. ám egyezséget is kötöttünk. ùgy döntöttünk együtt, összefogva folytatjuk tovább. S te se mondhatsz mást. együtt több esélyünk van. S mi képesek vagyunk együtt működni. – mondta
- Te holnap hazarepülsz Forksba és vigyázol a testvéreidre. Emettnek beszámolsz a helyzetröl. èn pedig pár hétig veletek maradok, hogy segítsek. Aztán vége. –mondta felénk pillantva ellentmondást nem türö hangon.
- Bella! –kezdte volna apánk, ám Bella felemelve kezét csendre intette
- ha nem találkoztok Aroval, más senki nem tudhatja meg azt amit tettetek. De ha mégis összeakadnátok vele, talán még akkor is megbocsátana. Tehetségesek vagytok, és az elkövetkezendő időben minden tehetségre szüksége lesz. Nem öl meg senkit, aki vele van. ès ti vele vagytok. Harcoltok. ès talán túlélitek más lehetőség nincs. Ha együtt lennénk senkire nem számíthatnánk. Üldözne minket farkas, vámpír. Nem lenne semmi esélyünk. Az elsö járőröző farkas csapat szétszedne minket, vagy pedig kóbor vámpírok vetnének véget nekünk. ès amikor a háború vagy a vámpírok vagy a vérfarkasok oldalára eldőlne, mert békéről álmodni is felesleges. – úgy is szépen levadásznának minket. Ostobák vagytok, ha azt hittétek, hogy így lenne esélyünk.
- Titeket üldöznek a vámpírok, és kitagadtak a vérfarkasok. Mégis 30 éven keresztül el tudtatok rejtőzni. –mondtam,
- Persze. De most már más a helyzet. A vérfarkasok és a vámpírok is csapatokat állítanak fel és vadászni járnak, amit eddig nem tettek meg. A helyzet mostantól sokkal de sokkal rosszabb.
- Bella. Tényleg nem számított semmit az, ami köztünk volt, ami van? èn szerelmes vagyok beléd. Szeretlek teljes szívemből, azóta hogy megláttalak a Forksi gimiben. Bármit megtennék, hogy biztonságban tudjalak téged és szeretteidet. ès hogyha ehez az kell, hogy különváljunk én belenyugszom. De komolyan ez kell ahhoz? Nincs más megoldás? – kérdeztem elkeseredetten, miközben mögé sétáltam, és megfogtam aprócska kezét. Ö zavartan húzódott el,
- Ez egy álom volt Edward. Egy szép gondolat, amit szerettünk. Semmi több. –mondta, miközben végre rám nézett. Szeme különösen csillogott. Könny gyűlt benne, de nem engedte kicsordulni. Erős maradt most is.
- Nem látom be miért rontanák az esélyeiteken. Mint mondtad titeket mostmár úgyis üldöz vámpír és vérfarkas egyaránt. Engem nem érdekel, ha meghalok. Ha végem lesz. De nem akarok egy örökkévalóságon át létezni nélküled. Inkább önként szaladok bele egy csapat vadászba semmint hogy nélküled éljek. Kérlek. Segíthetnék! –mondtam, miközben áthidaltam a köztünk lévö távolságot, s kisöpörtem egy tincset arcából –Szeretsz engem. te is szeretsz engem!
- Egyszer már túltettem magam rajtad. Közlöm, nem volt olyan nehéz, mint gondolod. Boldog voltam nélküled is. Ha a szükség úgy hozza boldog leszek ismét. –mondta daccosan, magát is bíztatva
- Légy boldog velem. Szeress engem. Engedd, hogy én is szeresselek téged! Légy a feleségem! èljük meg együtt a jövőt, ami még megadatott nekünk, akármennyi időről legyen is szó! –mondtam, miközben derekét megfogtam és magamhoz szorítottam. Közben ajkamat arca finom bőréhez nyomtam. èlvezettel szívtam be illatát. – Légy az enyém! –suttogtam bele börébe
- Bolond vagy!
- Gyere hozzám?
- itt vagyok!
- Csókolj meg! ne engedj el soha!
- Nem!
- Esküdjünk meg! Vigyázok rátok! Vigyázok a gyerekeidre is! Jó apa leszek!
- Nem leszel! Nekik már van apjuk! Hagyj!
- NEM! –mondtam, majd megcsókoltam és ö nem tiltakozott. Ez pedig lényegtelenné tett mindent, amit mondott! akart engem…,

2 megjegyzés:

  1. De jóóó,végre friss!!Nagyon jó lett,főleg a végén Bella-Edward párbeszéd:)!Örülök,hogy végre Bella is felébredt és jól van,remélem most már megengedi,hogy összeálljanak a Cullenekkel és nem hagyja el Edwardot!
    köszi az új részt!
    szia
    a.n

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Hm. Érdekes fejezet volt. A végén Edward kifakadása is tetszett, bár kíváncsi vagyok, a többiek mit reagáltak...
    Siess!
    Puszi, Florence*

    VálaszTörlés